Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'g'
Jelige: Galapagos
Kívül és belül
átkarolsz fejed vállamra hajtod
átkarollak fejem válladon
izzó csillagok izzó napok holdak maradnak mögöttünk
minden mögöttünk marad mi hozzánk nem tartozik
mert hozzád csak én hozzám csak te és
minden más elhanyagolható
a tejútrendszer imbolyog köröttünk
itthon vagyunk
majd nevesincs világok vesznek körül
összetartozásunk mind erősebb
a nevesincs világok sokasága
az érdektelen világok tömkelege is elmarad
mert csak te csak én
szeretetünk a mozgatórugó az erő
a kohézió a bolygók között
mert csak te mert csak én
x x x
szerelmem áradóbb mint a tenger szerelmem parttalanabb az óceánnál
szerelmem a mennyboltnál magasabb és hatalmasabb az erőnél
mely a világmindenséget összetartja
elküldöm hozzád erejét rád zúdítom
arany ezüst fotonok hullámzanak sugaraznak betöltenek
hatalmába kerít szerelmem
megtanít elfogadni hiába nem akarod kényszerít
fáj neked fájnia kell mert új érzés születik
bár nem tudtad rám vártál
rám hogy taníthassam neked szeretetet kapni is lehet
fáj de édes fájdalom a gyönyörhöz hasonló
te édes édes és tökéletes édes gyönyörűm világom mindenem
itt vagy velem igázol érzelmeiddel érzed az enyémek hatalmasabbak
nincs bennük gát nincs bennük korlát
mert bennem minden határtalan mint az égbolt az óceán a tenger a tenger
áradó mint a monszun meleg esői melyek fényesre mosnak
szerelmem adakozó ártatlan megértő és céltalan
minden tervet nélkülöz nincs benne akarat és nincsen én
csak te egyes egyedül
szeretetem odaadó tiéd
nem veszélyes bár maga a színtiszta veszély
nem végzetes bár végzet
ártalmatlan ártalom
nem szól megszólít veled van nincs veled és veled és benned
te velem és bennem és nem velem
világomban világod világodban számtalan világ enyém is a többi között
de világomban te vagy egyes egyedül te tökéletes érzés
értelem gyönyör fájdalom édes vezérlő sugaram
homlokod elborul mosolyod felragyog kelő nap fénye arcodon
kelő nap fényes melege az én arcom fénye perzselő
gyújtó és égető titkod vagyok
szívedben ott zokog egy magára hagyott szegény virág
kit befogadtál és megtagadtál kit mindig keresel
ki nélkül meg nem lehetsz de létjogosultsága nincsen
kivel véred együtt lüktet
átfolyik és vissza egyazon lépés vagyunk a Földön
nem téphetsz ki életedből a kötelék mi bennünket összefűz elszakíthatatlan
szerelmetes szent fiam kell hogy kitépjél
én egyetlen örök szerelmem békém világom világosságom tökéletesem
el kell hagynod engem hogy szabad légy el kell engedjelek
menj legyél szabad akarj velem maradni
felkelő napom lenyugvó napom éjszakám
minden percem sikoltja kalapálja dübörgi szeretlek szeretsz
az ég visszhangozza hangomat hangod
szerelmünk örökéletű
csillagok vigyázzák ragyogják tovább a végtelenbe
x x x
Jelige: Galateia
Elhagyott üzem
Micsoda tolulás!
Az űrnek mily zsúfolt üressége!
Álmok kavalkádja
és távozóban mind. Már túl a periférián.
Összetört sorsok, összetört létek.
Éledtek, enyésztek remények, igazodások
hol van a rend, a rendezettség?
A sivár falak őrzik.
Jajongtak fúrók, zokogtak köszörűk
elrabolt, megölt szerkezetek.
Feltámadásuk lesz-e még?
Jelige: gordonka
Kölkök
Ó jaj, a toszkánpasztell dombvidékek,
A szobamélyek barna, jó homálya,
A végtelenbe nyíló égi kékek,
A rét vibráló pipacsorgiája!
Eltűnt a háttér. Elmosták a rézsút
Vágó, özönlő impulzusnyalábok,
A színtelenbe színtelenedés jut
Rátok, csóró kölök háromkirályok.
Engem néznek. Láng titok mind szemében.
Engem? Dehogy. Csak messze. Túl a képen.
Jelige: szellőrózsa
Elhagyott üzem
Földem kiszáradt, töredezett,
Udvaromon dudva nő.
Elment az őr. A kutya is.
Hűlt helye…
Csarnokaimból eltűnt az élet
semmivé lett!
Elpárolgott a kávé-és cigaretta szag,
szétfoszlott örökre a munkazaj,
emberi beszédfoszlányokat nem hajt innen már a szél!
Irodáimat nem lengi be a parfüm illata.
Magamra maradtam.
Elhagyott üzem
lettem!
Sorsom már csak a múltról üzen,
kietlen
udvaromon termelt az élet
-mi mára semmivé lett!-
Mindenem omlik, romlik,
romba dől.
Elhagytak.
Magamra!
Árván!
Kitüremkedő tályog lettem
a Föld hátán,
semmi több.
Elmentek.
Sorsomra hagytak!
S az ő sorsuk(?)
se jobb!!!
Törekedtek, robotoltak,
kávéztak, rohantak
dolguk után,
udvaromon munkásemberek
szívták olcsó cigarettájukat,
beszéltek, családról, nőről,
fociról, szép jövőről- mi mára semmivé lett.
Az enyém s az övék!
Pusztulok, omlok, romlok,
szertefoszlok…
Napra-nap. nyárra-tél,
évről-év
így megy. Még maradok!
Meddig???
Nem tudom.
De egyszer bedől a kerítésem,
tetőim berogynak,
falaim összeomolnak,
széthordanak!
Nem leszek más már , mint
törmelék-kupac.
S(h)IT(t)!!!!
Hűlt helyemen kóbor kutyák
farkukat kergetik
Jelige: fellegtorony
A gyártás után
Kitermelte a gondolkodás
azt, ami kitermelhető.
Az elmélet gyártósorán
sok, szilánkra tört szó után
a látszat értékelhető.
Az emlékezés rakterében
az anyagmozgatás kevés.
Nincs már munkára fogható,
küszöbjein túlbolyongó
anyagtalanra ébredés.
Jelige: aranypinty
Éber kóma
Felépült, termelt, ragyogott.
Ontott jót, vacakot;
élüzem lett –
kitűző,
régió büszkesége…
Mígnem bezárták, vége,
kapun kívül mind,
ki ott dolgozott.
Most korgó hasú enyészet
rágja az egészet.
Körül lemezes hámlás –
már más
a nap fénye,
üres üzemé a sugárkéve.
Félig alva remél,
tán még felébred.
Jelige: Manna
Elhagyott üzem
Amíg él az emlék
addig sajog a lélek,
majd ha már fakul,
enyhül a fájdalom,
végül elmúlik.
Helyét átveszi más.
De memoárul
megmaradnak a heg-emlékek.
A letűnt kor
billogjai,
hogy emlékeztessenek
a múlt képeire.
Jelige: Ganümédész
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Pelaszgosz, Pelaszgosz!
Te kisfiút vittél az isteneknek.
Egyikünk se volt szürkébb
az árnyalatnál, mely Árkádia
aranykorát idézte. Özönvíz
hull fejünkre, melyből gyermek—
kezek lógnak a sárguló földre.
Deukalion, Pürrha!
Meneküljetek, az arcotokról
özönvíz mossa le a gyermeki
ártatlanságot, csak a Parnasszus
hegyén lépjetek újra a földre.
A bambulás tája az angol—
szürke fodrok közt fehérlik.
Jelige: Hunovel2
Elhagyott üzem
A kapun belépve halálos csend fogad;
Torkomban dübörög egy tonnás gondolat.
Körülnézek lassan, forgatom a fejem,
Keresem a múltat, mert sokkol a jelen.
Egy becsapott ország tükrében
Nézi önmagát a búskomor nép,
Míg kárörvendő gúnyos hangok
Hirdetik, hogy minden így jó és szép.
Elhagyott az üzem, leállt a termelés,
Vidám időket vált a csendes szenvedés.
Sok ezer embernek veszett el munkája,
Sok száz kiscsaládnak röppent el az álma.
Egy hazug korszakot váltott csak
A tőke csábító ideálja,
Mely új köntösbe csomagolva
A saját termékeit kínálja.
