A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
Kitermelte a gondolkodás
azt, ami kitermelhető.
Az elmélet gyártósorán
sok, szilánkra tört szó után
a látszat értékelhető.
Az emlékezés rakterében
az anyagmozgatás kevés.
Nincs már munkára fogható,
küszöbjein túlbolyongó
anyagtalanra ébredés.
Felépült, termelt, ragyogott.
Ontott jót, vacakot;
élüzem lett –
kitűző,
régió büszkesége…
Mígnem bezárták, vége,
kapun kívül mind,
ki ott dolgozott.
Most korgó hasú enyészet
rágja az egészet.
Körül lemezes hámlás –
már más
a nap fénye,
üres üzemé a sugárkéve.
Félig alva remél,
tán még felébred.
Amíg él az emlék
addig sajog a lélek,
majd ha már fakul,
enyhül a fájdalom,
végül elmúlik.
Helyét átveszi más.
De memoárul
megmaradnak a heg-emlékek.
A letűnt kor
billogjai,
hogy emlékeztessenek
a múlt képeire.
A kapun belépve halálos csend fogad;
Torkomban dübörög egy tonnás gondolat.
Körülnézek lassan, forgatom a fejem,
Keresem a múltat, mert sokkol a jelen.
Egy becsapott ország tükrében
Nézi önmagát a búskomor nép,
Míg kárörvendő gúnyos hangok
Hirdetik, hogy minden így jó és szép.
Elhagyott az üzem, leállt a termelés,
Vidám időket vált a csendes szenvedés.
Sok ezer embernek veszett el munkája,
Sok száz kiscsaládnak röppent el az álma.
Egy hazug korszakot váltott csak
A tőke csábító ideálja,
Mely új köntösbe csomagolva
A saját termékeit kínálja.
Elhagyott üzem áll
Egy kiszáradt tó partján,
Életjelek sincsenek,
Csak a szél az, ami vissza jár.
Egy közeli hegyről látni,
Ahogy magányosan búsul,
Nem jár arra senki sem,
Még az sem, aki koldul.
„(Elhangzott: az Épület Ünnepélyes Átadásakor)
Amennyiben életünket oly precízen és pontosan
Állna módunkban fölépíteni, mint épületeinket,
Bár igazán nem szeretném untatni ezzel Önöket,
A Tisztelt Jelenlévők tudják, mennyire
Fontos a Körültekintő és Pontos Tervezés.
(taps)
Amikor három évvel ezelőtt itt jártam és munkaköri
Kötelességemből adódóan a Terepet megszemléltem,
Magam sem gondoltam volna, hogy amit most átadunk,
Legszebb álmainkat is felülmúlja.
Kifőtt a tészta, hol vannak már? Ja, látom, befordultak. Édes kis pofa ez a két lányka! Megint nagyon szépen vannak öltöztetve, nézd csak, Tata, Edit azért ezt jól csinálja. Igencsak ért a ruhákhoz, meg a szépítkezéshez. A kis unokáim nem is szenvedhetnek hiányt semmiben! Hopp, a pörkölt oda ne kapjon!
Szenet loptunk az állomáson,
hideg maradt a vályogház.
A szekrény penészedő háta
izzadt, mint akit ráz a láz.
Hogy elérd a hajnali kezdést,
nyirkosan húztad fel ruhád.
S nincs már a gyomrodban remegés,
ha vas döndül, sav marja szád.