Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'e'
Jelige: atutazo
megkopott óda
hiszen, tudható: nincs teremtés, ha nincs képzelőerő.
ímhol látható, mit idézett meg a féktelen álom,
hogyan is vegyített a nagy szellem és lélekkeverő?
itt, ahol majdan véletek együtt én is megtalálom
az életünk miértjét, hiszem, s vallom, a nagy tervező
zseniálisan ötvözte a célt, amely a végtelen
távolában is jól kivehető! és eme zöld mező,
ahol a természet vakon pazarolt, most az értelem
győzelmi indulója tarol, és hét határon át zeng!
de, persze ez nem afféle ódon retrográd munkadal,
amiben az elhallgatott igazság bugyután feszeng.
Jelige: Niticica2
Testvérek
Testvéremnek kell lenned,
mert testvéred vagyok.
Szeretnünk kell egymást,
mert testvérek vagyunk.
Nem vagyunk egyedül.
mégsem vagyunk együtt.
Hasonlítunk egymásra,
mégis különbözünk.
Jelige: Asima
Vízöntő
Sírástól elhomályosult súlyok forrása vagy.
Vesztett küzdelemben alábbhagysz,
mint elsöprő vihar,
törsz, rombolsz, zúzol, zúdítasz,
vizeddel ordítasz,
sápadt sárgaságot betegségnek adsz.
Véleményed irigység,
bezöldült arculat:
sötétben tapogatózni,
elhomályosult szemmel semmit nem látni,
sírni, jajveszélkelve könnyezni,
majd megnyugodni csendes, meleg záporod alatt.
Jelige: makacs
Kívül - belül
Ha a künn csupa kín,
s a söntésen sem mos túl a hörpintés,
a helyzet kilátástalan, de nem reménytelen
- nem árt egy kis betekintés.
Csak hunyd le kis szemed.
Lazíts.
Menj mélyebbre, és mélyebbre.
Eleinte sűrű szószban
Orpheusz rázza le magáról
levetett bőreid.
Képzeld el, hogy nem te, csak vagy,
tedd meg tétnek a tó tükrét.
Szemed kavics, két csobbanás,
A fekvő nyolcas két átjárható nulla.
Míg meggörbül, hajol, s ha már-már
nem is ő, akkor csúszik át.
e két hiány összevarr - nyelvet ölt.
Máma már nem hasad
többé.
Jelige: Fantom
Régi gyár
Régi gyárba fúj a szél.
Hallgatom dalos szavát.
Régi kor miről beszél.
Hatva át az éjszakát.
Száz legény, ki erre járt.
Mind e gyárba dolgozott.
Száz leányra gyára várt.
Hol ruhát befoltozott.
Jelige: uton
Száz év magánya
Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette
Betonból épültek ember irtására
Ennyi volt a hadifoglyok életüknek ára
Épült a magas fal s torzó lett belőle
Nyugati szél tombol már benne
Jelige: Bobarka
Álom
Leszállt az éjszaka, minden gyermek alszik már,
sötétben már csak az ősök keringőznek.
Míg az alvók boldogan álmodnak a széllel,
addig mi fáradt, boldogtalan táncot járunk.
Gondtalan, szép kicsiny világuk összeomlik,
de azt összerakni egyedül már nem tudják.
Az alvó felébredt s nem tud visszaaludni,
táncol már ő is, és nem tudja abbahagyni.
Jelige: bukdácsolós
Eltakart szemek
Bukdácsolok, míg imbolyogva célt talál világtalan
szemem. Az út is megrepedt, éles fogak gáncsolnak el,
kátyúkba süllyedek. Mint annyiszor, letérdelek,
felállok ismét. Most sietni kellene.
Tudom, hogy itt vannak, belőlem sarjad halk jelenléte
majd’ minden elfelejtett múltnak. Mintha írva volnának.
Megrendeztem, hogy én most imbolyogva elsétálok.
A füst falat húz, nincs mit összegezni már.
Jelige: Zene
KÍVÜL -BELÜL
Égi kapu lassan nyílik,
Bent az idő sosem múlik.
Egyik lában itt,
Másik lábam ott,
Kettőig sem számolok
És máris ott vagyok!
*
Két nap ragyog a világon,
De én azt a régit vágyom.
Innen – oda elrepülnék,
Kedvesemhez elszegődnék.
*
Jelige: Dunakeszi
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Kicsi vagyok, földön állok,
Világfává nyújtózkodok.
Két karommal égig nyúlok,
Nap atyánk gyermeke vagyok.
Kicsi vagyok, földön állok,
Őseimhez fohászkodok.
Miként fát a gyökere,
Őriz ősök szelleme.
