A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.

Bejegyzések a következő címkével: 'a'


Jelige: Hatsokert

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:59:13 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A lány

Az utolsó vonat is kifutott,
az állomás üresen áll,
sehol egy lélek,
porzik a járda, a büfé is zárva,
a peronra egyedül lépek.
Téged vártalak, s azt hittem,
legalább az éjfélivel itt leszel,
Keszthely felől, apró nőalak,
fejemben édessé vizionált képek,
elharapott szép szavak,
akár a csokis parány,
ropogós emlékek,
ötven kiló valahány…

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Rozsda

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:58:03 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vízöntő éve

Óh, Uram,
ha cseppenként adod,
a bőség érzése soha nem fog el.
Zúdítsd inkább, esdeklőn kérem,
öntsd a nyakamba,
csak így lesz szomjazó rétem
tarka mezővé.

Óh, Uram, akard te is,
hisz a föld vétlen,
s a kegyetlen szárazság oly kínzó büntetés,
inkább essen egész évben!
S miként éhkoppot az árva gyermek,
úgy fájja a tavalyi vetés
az idei aszályt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Ponyvaregény

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:57:11 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Az Állomás

Az évszak óramutatója télre áll már,
amikor három jóbarát csendben a vonatra vár.

Az alacsonyabbik a váróba be nem merészkedik,
csupán - a másik kettőt fürkészi bután.
„Miért nem foglalsz helyet?” kérdi a harmadik,
habár ő is félig a jeges levegőben ül
mindenki számára érthetetlenül.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: 6unoka

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:47:58 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomás

A szürke árnyai
ordítják a magányt.
A ködfátyol ölében
borongva, társtalan
áll a férfi, a lány.
Pár lépés csupán
mit tenni kéne,
de félnek. Kellenének?
A csöndmasszán áthallik
a vonat zakatolás.
Bátortalan pillantás,
röpke szemvillanás
a gyűrött  alak felé.
Tétova mozdulat törik
meg a konok hát görbületén.
Sikolt a fék, lassan
gördül a szerelvény
az állomás elé.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Csizma

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:44:58 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Füstcsík

Csizmám bélésébe szivárgott szürke latyakban
görbítem be az ujjaimat. Szorosan tapad össze
mind. Ahogy éhes sas pontos karma a zsákmányt,
tegnapom elpazarolt melegét csizmámba szorítom.

Minden sáros, szürke, fehér, és barna, fakul, csak
egy múlt századi képeslap, a színét lehalászták,
arcom halvány  gondolat. Árnyék. Ráfagy a képre.
Korlátok cikk-cakkja emel keretet körülöttem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: poproad2

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:42:39 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Képzavar

/Dobó Bianka: Állomás/

a vasútállomás makettje papírból
volt az első karácsonyi ajándékom
amire vissza tudok emlékezni
minden évben jézuska hozott valamit
hozzá, tavalyelőtt hidat, tavaly sorompót
idén vonatot kérek, de síneket nem
szeretnék, mert ahhoz kell menetrend
hangosbemondó,  óra
majd megkérem, legyen ő kalauz
én meg az utas és érvényesítse a jegyemet
vissza, de ne engedje soha többé
azt a szerelvényt befutni sötét alagútba

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Kodfatyol

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:41:34 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomás

A köd fátyolán túl a város dereng.
Oda hívlak magamhoz, ha itt kiszállsz.
Fimon vonalak szemzugainkban,
Mosolyogj. Hó fedi el a lábak nyomát.

Még várok a másik peronon.
Valakin áttűz a reggeli fény.
Kontúrja közt halvány kegyelem.
Végigfut a tekintet a korlát bordaívén.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: 4perces

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:39:25 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Négy perc

Négy perc alatt halt ki az állomás:
hol az előbb százan voltak, nincs más,
mint egy piros kabátos, vékony lány
lehajtott fejjel ülve a peron padján.
Sós, ragadós a szél csípte arca,
s festékes könnye gördül a két ajakra
- azokra az édes nem rég csókoltakra.

Négy perc alatt halt ki az állomás.
Csend győzte le a szörnyű zsibongást:
a mozdonyt, a füttyszót, a bemondót,
bőröndkereket, csapkodást, búcsúszót.
Üres lett, mint a lányka lelke,
kit most hagyott ott a szerelme
hónapokra, évekre, vagy egy életre!?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: harminckettő

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:38:10 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Amikor nem jöttél

Nem jár már itt vonat
Csak a hó meg a szél
Megkövült pillanat
Amikor nem jöttél

Ott ültem egy padon
Arcom a szívemen
Majdnem-könny, nem hagyom
Csak folyna szüntelen

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: agnka

Beküldte: admin, 2014-06-09 15:25:05 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Romlás

Hogyha itt vagy, én hol vagyok?
Meddig kell várnom, amíg a hóba
öntött olcsó kávé beborítja az eget?
Belebuknak a percek a semmibe -
máskor sosem késtél ennyit.
Nem kellett itt állnom, a szmog
és a hideg nem marta a torkom
és a szememet sem égette a könny.
Leheletem dermedten hull a lábaim elé.
A szürke rám borul és a hó is
csupa mocsok.
Nem bírt el a sárral és a fémekkel,
amik úgy verik le magukról, ahogy
te is engem az ősszel.
Itt állok, ahol hagytál.
Várok a vonatra, ami akkor is jött,
hozott és vitt vagy vitt és hozott -
nem emlékszem a sorrendre -
annyiszor utaztunk együtt,
olyan sokáig, szezonban, teli
peronok mellett
sohasem voltunk egyedül.

0 comments | A teljes bejegyzés

13 4 5 6 714