A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.
A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…
mintha nem is festmény
arany- és fametszet
vágánymagány
nem jön, nem vár
tél-hó, hó-tél
áll, statikusan lebeg
fekete-fehér
nem érkezik
nem remél