A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.

Bejegyzések a következő címkével: 'a vízöntő éve'


Jelige: Ganümédész

Beküldte: admin, 2014-05-27 15:21:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A VÍZÖNTŐ ÉVE

Pelaszgosz, Pelaszgosz!
Te kisfiút vittél az isteneknek.
Egyikünk se volt szürkébb
az árnyalatnál, mely Árkádia
aranykorát idézte. Özönvíz
hull fejünkre, melyből gyermek—
kezek lógnak a sárguló földre.

Deukalion, Pürrha!
Meneküljetek, az arcotokról
özönvíz mossa le a gyermeki
ártatlanságot, csak a Parnasszus
hegyén lépjetek újra a földre.
A bambulás tája az angol—
szürke fodrok közt fehérlik.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Acces1991

Beküldte: admin, 2014-05-27 15:18:20 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Néma angyalok

A szürkület függönyén át
rátok bámulok.
De csak a semmi kiált,
néma angyalok.
E nagy tér, ami elválaszt,
és közénk csorog.
 – Síró közöny nem nyújt támaszt,
néma angyalok.
Szemetekben a remény hűlt
lángja rám pislog.
Szívetek már oly sokat tűrt,
néma angyalok.
Raknék tüzet, óriás máglyát,
de csak hamut fújok.
Rég leégett ez a világ,
néma angyalok.
Elfordulnak milliónyi
szenvtelen arcok.
Holt világunk gyászolói,
néma angyalok.
S ha mi majd habokba veszve
végleg eltűnünk,
 – az Úr dézsáját megdöntve
kitölti végzetünk;
értünk halk imát ti mondjatok,
néma angyalok.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Zynth2

Beküldte: admin, 2014-05-24 19:45:36 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Balkáni vizek

Hosszan, harsogva hasadt meg az ég,
Zajosan, zúgva zokogott a víz.
Megáradtak a tavak és a folyók.
Eső és könnycsepp csorgott le arcunkról.

Mint mákoskalács a tejben, mállott szét a töltés.
A tetőkről csurgott a víz, ùgy érzed, csak egy karöltés
és véget ér a rémálom,
de hiába az ébredés; a víz elkísér.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Palinta

Beküldte: admin, 2014-05-24 19:28:39 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Utca-gyerek

Az utca termése a gyerek.
Kerítéseken
És kanálison át
Követik helyettünk
Az elvesztett mesék
Jó mélyre ásott
Titkos nyomát.

A mi utcánkban gazdag a föld,
Ontja magából
A gyerekeket,
Hol itt, hol ott
Bukkan föl megint
Egy új arc, s jegyezhetsz
Egy újabb nevet.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: vattacukor

Beküldte: admin, 2014-05-24 19:14:54 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vízöntő éve

Ha egyszer a Teremtő
a karodba tesz egy gyermeket,
ki lehet: zsidó, cigány, vagy gój,
az Anya az,
aki kezében ez a kicsi hegedű dalol.
Nem hiszek az irányíthatatlan genetikában.
Hiszek a lélek, az érintés, a mese szavában.
A melegségben, a puha anyaölben,
a gömbölyödő vacokban, mely körbefon.
A szeretetben, ki ha kell, parázson lépked,
 hogy megóvja mindenáron a gyermeki létet.
Nem ugrat át vele félelmes, sziklás meredéket.
Hátára vetve Őt, nem kötéltáncol,
és amíg tudja, szárnyával eltakarja ettől a világtól.
Mert ha a fészekből kizuhanni hagyja
- mindegy: zsidó, cigány, vagy gój -,
 a kedves, cincogó hangú hegedű
- ha rosszul hangolt gordonkává nő -,
már csak hamisan, disszonánsan szól.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: sűrített levegő

Beküldte: admin, 2014-05-24 19:01:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Gyerekdal az éterből


Fürjesi Csaba: A vízöntő éve című festményhez

Kinn ülök a játszótéren
Olyan közel jár az éden
Gömbmeleg víz sűrűjében
százhazárvíz dús ölében
szunnyadoztam ezer éven
Csillag világ ezerében
Lélekzetnyi lebegésben
Oda várom születésem

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: enoch

Beküldte: admin, 2014-05-22 23:00:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Az üvegházban

A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.

A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…

0 comments | A teljes bejegyzés

1 2 3