A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
Bukdácsolok, míg imbolyogva célt talál világtalan
szemem. Az út is megrepedt, éles fogak gáncsolnak el,
kátyúkba süllyedek. Mint annyiszor, letérdelek,
felállok ismét. Most sietni kellene.
Tudom, hogy itt vannak, belőlem sarjad halk jelenléte
majd’ minden elfelejtett múltnak. Mintha írva volnának.
Megrendeztem, hogy én most imbolyogva elsétálok.
A füst falat húz, nincs mit összegezni már.
Állok a szürkeségben,
körülöttem minden szürke.
Szürke emberek jönnek-mennek,
ülnek a szürke padokon.
Szürke lépcsőkön
szürke cipők kopognak,
sietős szürke arcok
szürkén néznek egymásra.
Égi kapu lassan nyílik,
Bent az idő sosem múlik.
Egyik lában itt,
Másik lábam ott,
Kettőig sem számolok
És máris ott vagyok!
*
Két nap ragyog a világon,
De én azt a régit vágyom.
Innen – oda elrepülnék,
Kedvesemhez elszegődnék.
*
Kicsi vagyok, földön állok,
Világfává nyújtózkodok.
Két karommal égig nyúlok,
Nap atyánk gyermeke vagyok.
Kicsi vagyok, földön állok,
Őseimhez fohászkodok.
Miként fát a gyökere,
Őriz ősök szelleme.
Délutánra pedig már otthon kellett
lennie, megöntözni a kutyát
megetetni a virágokat.
Anya sóhajtozva tesz-vesz a szobában,
jelentőségteljesen tekint apára,
az meg elkápráztatva nézi öcsémet.
Az öcsém alig tanulta meg az ábécét, de
regényt ír. Lapjain indiánok és
egyéb haramiák lépnek harcba
szörnyek rettenetes armadájával.
Rosdás vaskapu régen zárva,
nincs ember ki szélesre tárja
csak a széljár ki-be rajta
Elárvult a gépsor, nincsen munka rajta.
Itt megált az élet, csak a rozsda marja
már munkás kezek nem dolgoznak rajta
A szél kitört ablakok közt munkásokat,
keres hogy hajukat fel borzolja.
Homályos tér csapong körös – körül,
s a magánytól zabolázva
gyökeret vert lábbal
állok dermedve, s nem teszek mást
csak nézek, nézek, s remélek,
s hallgatom szívtelen
kongó lüktetését
a vasbeton térnek…
…fátyolos köd dereng alul, s fölül,
remegve véle burkolózom,
csont és bőr kézzel
Vízöntő évében mozgalmas az élet,
hullámzó gondolatok járnak,
az emberek fejében.
Csak remélni tudják hogy összejön,
Amit elterveztek a vízöntő évre.
Sok eső esik, áztatja a földet,
Jó termés várható a vízöntő évben.
Ez év biztatóan hangzik siker, pénz és,
sok más, de a sikert nem adják könnyen,
meg kell küzdeni érte,
Talán így pénz is lesz belőle.
Ez az igazi vízöntő éve.
Minden lépcsőfok
egy pillanatnyi jelen.
Egyetlen állomás.
Egyiken tisztára
mosdott szél kószál,
hallani a rügyfakadást.
Másikon harag, gyűlölet,
zaj, lárma.
Emberek sokasodása.
Tépik egymás haját,
s nem félik a héják
vijjogását.
Újabb lépcsőfok.
Újabb állomás.
Megállsz.
Mosolyok, szivárvány,
fénytől-vert falak.
Kitárt karokba botlasz,
értelme van a szavaknak.
Tovább kell lépned,
ha akarsz, ha nem.
Az előre már hátra.
Haladsz.
Nincs olyan hogy lent,
vagy fent, csak fel.
Ha az Úr is úgy akarja
egyszer megérkezel
a végső állomásra.