Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Jelige: Asima
Vízöntő
Sírástól elhomályosult súlyok forrása vagy.
Vesztett küzdelemben alábbhagysz,
mint elsöprő vihar,
törsz, rombolsz, zúzol, zúdítasz,
vizeddel ordítasz,
sápadt sárgaságot betegségnek adsz.
Véleményed irigység,
bezöldült arculat:
sötétben tapogatózni,
elhomályosult szemmel semmit nem látni,
sírni, jajveszélkelve könnyezni,
majd megnyugodni csendes, meleg záporod alatt.
Jelige: makacs
Kívül - belül
Ha a künn csupa kín,
s a söntésen sem mos túl a hörpintés,
a helyzet kilátástalan, de nem reménytelen
- nem árt egy kis betekintés.
Csak hunyd le kis szemed.
Lazíts.
Menj mélyebbre, és mélyebbre.
Eleinte sűrű szószban
Orpheusz rázza le magáról
levetett bőreid.
Képzeld el, hogy nem te, csak vagy,
tedd meg tétnek a tó tükrét.
Szemed kavics, két csobbanás,
A fekvő nyolcas két átjárható nulla.
Míg meggörbül, hajol, s ha már-már
nem is ő, akkor csúszik át.
e két hiány összevarr - nyelvet ölt.
Máma már nem hasad
többé.
Jelige: makacs2
Állomás
Állomás. Ne hidd, hogy más álma más.
e vérengző erő-mezőbe tűzött biztos pont,
hol hektikus a gravitáció.
Ködbe vessz, vagy délibábbá,
a műbőr gyorsan felejt.
az utak érted vannak, nem ellened.
(Indulj el egy úton, mert
ez a kereszteződés még elcsap.)
egy mindösszefolyt idő dalai
hol vagy, Vizi?
Jelige:lefeleimadkozom
Vidék
ezen a vonalon nincs ereje a térnek
az utasok otthonról haza sosem érnek
mobilokon itt senki sem beszél,
az ablakon bámulnak kifelé.
mire szolnokhoz ér a vonat, a szendvics
után maradt nejlonzacskóból csorgatva
könnyeikkel töltik meg a Tiszát, hogy aztán
a Körössel már a vonat szennyvize is keveredjen
és lehet, hogy ezért ilyen békés megye a
Viharsarok, vagy inkább azért mert ez a peron
mindig üres és nem mondhatom azt,
hogy nézd ott azt a vonatot.
Jelige: Fantom
Régi gyár
Régi gyárba fúj a szél.
Hallgatom dalos szavát.
Régi kor miről beszél.
Hatva át az éjszakát.
Száz legény, ki erre járt.
Mind e gyárba dolgozott.
Száz leányra gyára várt.
Hol ruhát befoltozott.
Jelige: renduletlenul
Állomáshoz
/Szeged Nagyállomás/
Emlékképeimben ott ragyogsz régen
Mikor vártál engem büszkém,szépen
Mikor befutott a vonat,s megállt
Azt gondoltam ez a sors végállomás
Gyakran fogadtál tervekkel kezemben
Forgalmista lány ismert,jó volt kedve
S én felszálltam vonatra integetve
S elindultam életem vonatán
Jelige: költözködés
Üres állomás
Homlokomat az ablaknak szorítom,
- túl sok rontás van már e szem mögött –
ezért talán, mint túl feszes ruhába,
arcom örök mosolyba öltözött.
Mint ki vonatban mindig háttal ülve
minden szépen csak elmenőben láthat
megfoszt a sors a mindig várhatótól,
s mit tár elém? – elfutó csodákat.
Jelige: uton
Száz év magánya
Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette
Betonból épültek ember irtására
Ennyi volt a hadifoglyok életüknek ára
Épült a magas fal s torzó lett belőle
Nyugati szél tombol már benne
Jelige: Bobarka
Álom
Leszállt az éjszaka, minden gyermek alszik már,
sötétben már csak az ősök keringőznek.
Míg az alvók boldogan álmodnak a széllel,
addig mi fáradt, boldogtalan táncot járunk.
Gondtalan, szép kicsiny világuk összeomlik,
de azt összerakni egyedül már nem tudják.
Az alvó felébredt s nem tud visszaaludni,
táncol már ő is, és nem tudja abbahagyni.
Jelige: feketepite
Tejes
a biciklid alattad, a küllőket számolod,
mindig ugyanannyi, szeretnéd hinni,
hogy jöhet vonat, de nem csillan semmi,
sem sín, sem szilánk, mindenre tej folyt,
a szemedből csorog, egyre nő a tejszint
a bokádat verdesi, nincs annyi kifli,
ami felitatná, pedig hogy szereti
a kiflit tejjel, tejjel bármi
neki már reggeli,
de most csak te vagy itt ember,
a tisztelt utazóközönség,
a többiek legfeljebb kukák vagy padok,
őket is ellepi
a léha tejség, csak a felüljáró
ússza meg, hátaddal tartod,
hátha onnan jön egy zsák forró
kiflivel,
nehogy tejes legyen a talpa
