Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'é'
Jelige: enoch
Az üvegházban
A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.
A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…
Jelige: evocatio
Kihalt peron
Az állomás üres, kihalt a peron
A peronon ki halt, elvitték elébb
Indulnom kellene – nem ereszt a kép
Köd mászik alá vászon spirálokon
Tán kentaur volt, hisz derék alatt
Takarták a novemberi párák
(Sejtelem csupán amit szemünk átlát)
Meg a rettenetes szelőgép-vonat
A sínen innen félember hevert
Körbevették sakál-bámulók
Esendők, gyengék; mint ő: elmúlók
Az arató halál vasbilincsbe vert
Oszlophoz láncolt, így maradtam én
Magamra, s morbid társaságul
Zúzott bazalt közül kivigyorgó lábujj
A ki-halt peron szürke közepén
