Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'é'
Jelige: harmincegy
Kívül-belül
Nálad hányszor dörömböltem
Hogy megmutasd, mi őrzöl benn
S hányszor nem nyitottál ajtót
Elbújtál a kinti zajtól
Bent te s a csend, mit úgy féltesz
Kint én és mi senkivé tesz
A távolság, karod helyett
Csak az ölel, nem adsz helyet
Jelige: rosa luxemburg_2
kb
Wahorn András: Kívül – belül című képe alapján
Ffibeteg, akinél felvételkor jobb oldali hemiplegiát, a kommunikáció teljes
Hiányát, fájdalomingerre való bólintást észleltünk
Beteget hozzátartozók szállították ambulanciánkra.
Két-három napja szédül, lelassult, beszéde elkent,
Beszédet nem hallja rendesen.
A hétvégén két alkalommal elesett. Fejét sérülés
Nem érte. Alkoholt rendszeresen fogyaszt.
A betegtől érdemben dementálódás miatt informatio
Nem nyerhető.
Ujjai erőteljesen nicotinosak.
Térben-időben dezorientált.
Gyógyszerérzékenység: nem ismert.
Hypertoniás, gyomorműtét, kéztörés miatti műtét,
Dohányos, traumás észlelés.
Az idegosztályon vizsgálva:
Érdemi anamnézis a betegtől nem nyerhető.
Jelige: poproad
Kívül-belül
/Wahorn András: Kívül-belül/
amikor megérkezett az első csodakapszula,
még gyanakodva méregette minden tekintet.
bár kétezerre megjövendölve lett, csak az fura,
olyan szivarforma ez, amit bárki leinthet.
ráadásul egy nyugdíjas benzinkutas tart ott
kiselőadást - mint átképzett életmenedzser -
ahol tegnap reggel még borravalóért hajtott,
s elhinti, kinek ez nem igénye, nem ember.
Jelige: End
Üzemen kívül
Elhagyott az üzem,
Vajon mit is üzen.
Hol régen a gazdaság dübörgött,
Ma csak csönd van, az idő rég eltűzött.
Ez a világ a munkába űz,
Mégsem ég itt többet a tűz.
Miért hagyták vajon veszni,
Kedvem lenne megkérdezni.
Talán nem volt elég modern,
Mert a kép most úgymond western.
Kép, piros, sárga szemetet fúj szét a szél,
Az épület sorsának beköszöntött a tél.
Elhagyott konténerek hevernek szerteszét,
Akármit is teszek, itt már nem segít a gyászbeszéd.
Kialudtak a fények, megmarad a sötét,
Nem fűti már gőz a gyárnak semelyik csövét,
Szép lassan megeszik a férgek,
Nem zúgnak benne többé a gépek,
S nem füstöl többé a kémény,
Itt hagyták rohadni békén.
Jelige: szellőrózsa2
Vízöntő éve
X,Y,Z generáció
bávatag
megsárgult
átlényegült
révült
rémült.
Magára maradt
három átlényegült
gyermek-lény
-egy fiú és két lány-
társas magányba zárva
három árva
(mesés szám!).
Számtalan
esetben lett magányos,
elhagyott az ember.
Isten?
Talán…
Talány létezése- létezésünk.
Létezünk egyáltalán?
VAGY
Mindenki profil csak?
Köztudott tudattalan
egy nagy közös FACE
elemnyi része?
Kis egoisták,
intimpisták!
Ezzé lett az ember,
ki EMBER volt egyszer.
Hálózatok hálójából kitagadva
kiragadva
három sárgult
riadt gyermeki lélek
keresi a lét értelmét
egymáshoz az utat,
kutat
magában.
Jelige: Erdély
Kívül és belül
Mit is mondhatnék, hiszen a szó már nem elég
Csak egy fürge gondolat, süvítve szeli az árkokat
Csak egy egyszerű érzés, szívedbe égeti énekét
Csak a folyók csendje, csobogva zuhog a füledbe
Csak a fenyvesek zöld lelke, zihálva fújtat a végtelenbe
Hogyan mondhatnám el Neked, mi lenne elég,
Mi lehetne elég szép, hogy elénekelje Neked énekét
Mit mondhatnék annál többet, mit a vér szava kimondott már rég
Mely lerombol minden várat, feldúlja a pusztákat
Felgyújtja az örök lángot, hogy vörös fénnyel lobogja ki az
igazságot.
Jelige: minimalista
A vízöntő gyermekei
Állnak álmos gyermekeink az esőben,
csak reméljük, nem savas. Arcuk ázik,
mégsem unják el magukat. Szemükben
napsugarak. Más
fény vetül rájuk, magasabb. Nehéz,
fémeskék égboltozat állja útjuk,
s mellkasukban asztma fakad, de ők ki-
tartanak. Őrzik
Jelige: Berta
Kívül - belül
Hullik a hópihe még,
hullik a hópihe rád,
tükröket csillog eléd.
Szikrázó koldus karát
hidegen sóhajt feléd,
megsimogatja a szád,
csöndesen olvad beléd,
szempilla sátoron át.
Jelige: Vilma
A vízöntő éve
lassan csak vége lett
ennek az évnek
ráncosan megroskad
hirtelen vén lett
nem kell már senkinek
itt hagynák mennének
régi gúnya helyett
új mentét vennének
egyedül botorkál
fázik a hóban
részegen didereg
nem tudja hol van
csak arra emlékszik
elvonulóban
árulás íze volt
a búcsú csókban
Jelige:abrakadabra
Elhagyott üzem
Nézem a képet , szomorúságot érzek,
szinte rám üvölt, a benti, süket csend.
Áll még az épület, de gazdátlan-sivár,
nem vidítja életzaj, soha már.
Mementó, emlék, lencsevégre kapva,
ha jól fülelek, csak előbújnak azok,
a rosszcsont, kacagó napok, mikor
az ember életet vitt be, és az üzem,
életet adott.
