Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'á'
Jelige: Fantom
Régi gyár
Régi gyárba fúj a szél.
Hallgatom dalos szavát.
Régi kor miről beszél.
Hatva át az éjszakát.
Száz legény, ki erre járt.
Mind e gyárba dolgozott.
Száz leányra gyára várt.
Hol ruhát befoltozott.
Jelige: renduletlenul
Állomáshoz
/Szeged Nagyállomás/
Emlékképeimben ott ragyogsz régen
Mikor vártál engem büszkém,szépen
Mikor befutott a vonat,s megállt
Azt gondoltam ez a sors végállomás
Gyakran fogadtál tervekkel kezemben
Forgalmista lány ismert,jó volt kedve
S én felszálltam vonatra integetve
S elindultam életem vonatán
Jelige: költözködés
Üres állomás
Homlokomat az ablaknak szorítom,
- túl sok rontás van már e szem mögött –
ezért talán, mint túl feszes ruhába,
arcom örök mosolyba öltözött.
Mint ki vonatban mindig háttal ülve
minden szépen csak elmenőben láthat
megfoszt a sors a mindig várhatótól,
s mit tár elém? – elfutó csodákat.
Jelige: uton
Száz év magánya
Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette
Betonból épültek ember irtására
Ennyi volt a hadifoglyok életüknek ára
Épült a magas fal s torzó lett belőle
Nyugati szél tombol már benne
Jelige: Bobarka
Álom
Leszállt az éjszaka, minden gyermek alszik már,
sötétben már csak az ősök keringőznek.
Míg az alvók boldogan álmodnak a széllel,
addig mi fáradt, boldogtalan táncot járunk.
Gondtalan, szép kicsiny világuk összeomlik,
de azt összerakni egyedül már nem tudják.
Az alvó felébredt s nem tud visszaaludni,
táncol már ő is, és nem tudja abbahagyni.
Jelige: feketepite
Tejes
a biciklid alattad, a küllőket számolod,
mindig ugyanannyi, szeretnéd hinni,
hogy jöhet vonat, de nem csillan semmi,
sem sín, sem szilánk, mindenre tej folyt,
a szemedből csorog, egyre nő a tejszint
a bokádat verdesi, nincs annyi kifli,
ami felitatná, pedig hogy szereti
a kiflit tejjel, tejjel bármi
neki már reggeli,
de most csak te vagy itt ember,
a tisztelt utazóközönség,
a többiek legfeljebb kukák vagy padok,
őket is ellepi
a léha tejség, csak a felüljáró
ússza meg, hátaddal tartod,
hátha onnan jön egy zsák forró
kiflivel,
nehogy tejes legyen a talpa
Jelige: bukdácsolós
Eltakart szemek
Bukdácsolok, míg imbolyogva célt talál világtalan
szemem. Az út is megrepedt, éles fogak gáncsolnak el,
kátyúkba süllyedek. Mint annyiszor, letérdelek,
felállok ismét. Most sietni kellene.
Tudom, hogy itt vannak, belőlem sarjad halk jelenléte
majd’ minden elfelejtett múltnak. Mintha írva volnának.
Megrendeztem, hogy én most imbolyogva elsétálok.
A füst falat húz, nincs mit összegezni már.
Jelige: Niticica
Szürkület
Állok a szürkeségben,
körülöttem minden szürke.
Szürke emberek jönnek-mennek,
ülnek a szürke padokon.
Szürke lépcsőkön
szürke cipők kopognak,
sietős szürke arcok
szürkén néznek egymásra.
Jelige: Dunakeszi
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Kicsi vagyok, földön állok,
Világfává nyújtózkodok.
Két karommal égig nyúlok,
Nap atyánk gyermeke vagyok.
Kicsi vagyok, földön állok,
Őseimhez fohászkodok.
Miként fát a gyökere,
Őriz ősök szelleme.
Jelige:kutyaugatás
A háttérben kutyaugatás
Délutánra pedig már otthon kellett
lennie, megöntözni a kutyát
megetetni a virágokat.
