Pályázatok » Versképek » Jelige: Zynth2
Hosszan, harsogva hasadt meg az ég,
Zajosan, zúgva zokogott a víz.
Megáradtak a tavak és a folyók.
Eső és könnycsepp csorgott le arcunkról.
Mint mákoskalács a tejben, mállott szét a töltés.
A tetőkről csurgott a víz, ùgy érzed, csak egy karöltés
és véget ér a rémálom,
de hiába az ébredés; a víz elkísér.
Elűntek a gátak, a házak, a tájak,
még a termőföld is eltűnt.
Az erdő, a kertek, a parkok és a város is vízzé vált.
Ahol délelőtt a házunk állt,
Most már csak egy sötét hullám.
A toronyról lecsúszik markolásom.
Szakad továbbra is, nem állom tovább a sarat,
Megérintem az árhullámokat.
Állattetemek hömpölyögnek, szúnyogok és legyek köröznek
Békák és kígyök siklanak göngyölegben.
Kértük a májusi esőt, mert aranyat ér,
De nem ezt és nem ennyit.
Mindenható ég, ez félreértés; javítsd ezt ki.
Legyen elég, fohászaink feléd szállnak.
A nap kisütött és sugarai elmerültek a sárban.