Jelige: ydine

Beküldte: admin, 2014-06-08 07:49:51  | Címkék: y,

Utcaanya neveltje

Orrát törli, kicsit szipog,
szemét bántja városi szmog,
kezében megszáradt kenyér,
él-morzsát őriz a tenyér.

Dúdolja bánata dalát,
döngeti létének falát,
nyomora ébren álmodik:
jó lenne egy kicsi ladik,

elsodorná új partokig,
ahol békesség lakozik.
Ott nincs megvetés, szánalom,
vajúdó gyomorfájdalom,

ám arcára kiül a "fél",
pénz kell, turkál, cipőt kefél,
boltok előtt bárgyún koldul,
mantrája fülekbe tódul:

Uram, magának pár forint
csupán, mit lábam elé hint,
nekem néhány finom falat,
talán ruha, ha még marad!

Míg Földünk mozog és kerek,
lesz még sok, éhező gyerek,
kinek anyja nincs, kínja sok,
otthona az utcasarok.

Néma áldozat

Görcsös melódiát dalol a déli szél,
elhagyott üzem utolsó hangja vetél,
lelkére fájó emlékek tárháza ül,
üvegszemére a múlt könnycseppje vetül.

A sors tréfája ő, a néma áldozat;
falait átszövi a boldog kárhozat,
igaz, hű lábánál panaszos moha hál,
ott maradt tegnapja kiutat nem talál.

A kopár földbe bogár is csak sírni jár,
kiszáradt borostyánt karolgat forró nyár;
az idő vasfoga tán méltán kegyetlen,
halál csókja ül nászt a régi lépteken.