Pályázatok » Versképek » Jelige: vorbog
Egyedül. Várok.
Fehéren ásitoz az állomás.
A vas-út
páros magánya vacog,
ahogy ráképzelem
az érkező vonatot.
Türelmes vagyok.
Zúzmara zizeg sálam rojtjain,
sétáltatom zsibbadt lábujjaim.
Nem messze a peronon
megpillantok
egy gubbasztó alakot.
Közelebb lépek:
látom, hogy halott!
A szerencsétlen,
úgy látszik megfagyott...
Arcába nézek,
szájtátva hallgatok,
leheletem ködbe vész:
De hisz ez én vagyok!...
* * *
Fék sikolt a síneken.
Megérkeztem.