jelige: Vízözön

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:35:40  | Címkék: ,

A VÍZÖNTŐ ÉVE

Elveszett csillagok alatt,
Bőrfalba burkolózva,
Ázva –fázva – elbábozva
Megálljt kiált a szó,
A szemedre szunnyadó,
Mert vériszapot mosott a partra a tó.

Betonra zuhansz, s betöröd
Saját fejed?
Te arcomon kővé váló esőcsepp.
A talajt körötted zúzva meghorpasztod.
Ha minden eltűnt a mélybe
Egyedül maradok.

Cseppekkel teli árnyak
Karjai közt forgok,
Kósza kálvária lábain imbolygok.
Obeliszkek nőnek dobogó szívemen,
Szürke súlyai delejesek;
Megfulladok, elsüllyedem.
Kételyeim szárnyai verdesnek.

Hulló tollak velejébe forradok.
Behunyom szemem míg
A levedlett álmokkal
Együtt zuhanok.