Pályázatok » Versképek » Jelige: vattacukor
Ha egyszer a Teremtő
a karodba tesz egy gyermeket,
ki lehet: zsidó, cigány, vagy gój,
az Anya az,
aki kezében ez a kicsi hegedű dalol.
Nem hiszek az irányíthatatlan genetikában.
Hiszek a lélek, az érintés, a mese szavában.
A melegségben, a puha anyaölben,
a gömbölyödő vacokban, mely körbefon.
A szeretetben, ki ha kell, parázson lépked,
hogy megóvja mindenáron a gyermeki létet.
Nem ugrat át vele félelmes, sziklás meredéket.
Hátára vetve Őt, nem kötéltáncol,
és amíg tudja, szárnyával eltakarja ettől a világtól.
Mert ha a fészekből kizuhanni hagyja
- mindegy: zsidó, cigány, vagy gój -,
a kedves, cincogó hangú hegedű
- ha rosszul hangolt gordonkává nő -,
már csak hamisan, disszonánsan szól.