Jelige: Vasranapi allomas

Beküldte: admin, 2014-06-16 23:50:29  | Címkék: ,

Vasárnap délután

Homályos tér csapong körös – körül,
s a magánytól zabolázva
gyökeret vert lábbal
állok dermedve, s nem teszek mást
csak nézek, nézek, s remélek,
s hallgatom szívtelen
kongó lüktetését
a vasbeton térnek…

…fátyolos köd dereng alul, s fölül,
remegve véle burkolózom,
csont és bőr kézzel

sután szorongatok testemre
szelíd tehetetlenséget,
merengek, s ábrándok
bokázzák vélem a
lehetetlenséget…

…nevetek csukott, cserepes szájjal,
szemernyi életkedv topog,
s robog halkan felém
acélszín, nehéz szenes vagon,
váltja tájnak színét, s félre
tolja hangulatom
kérve, fessem arcom
ébenfeketére…

…habozok széles, görcsös mosollyal,
csikorgó éj lengi táncát,
fáradt testtel állok,
a csillogó, hideg síneken,
itt benn elfeledett dalok
rázzák oly hangosan
földi poklom láncát,
hogy már belehalok…

…mozdony gőze száll láthatatlanul,
üresség mossa össze a
mozdulatlan mindent,
s halálszag nyeli el a teret.
Én meg csak középütt, egyedül
szédelgek lerogyva,
míg fent a korlátnál
bús halál hegedül…

…felpattan most zárt, véreres szemem,
a bágyadtság rám telepszik,
fakó képet eszik,
s elmajszolja iménti álmom.
Csak kapkodok a lét után,
s ballagok megtörve
haza. Egy magányos
vasárnap délután.