Jelige: renduletlenul

Beküldte: admin, 2014-06-18 23:39:25  | Címkék: ,

Állomáshoz

/Szeged Nagyállomás/

Emlékképeimben ott ragyogsz régen
Mikor vártál engem büszkém,szépen
Mikor befutott a vonat,s megállt
Azt gondoltam ez a sors végállomás

Gyakran fogadtál tervekkel kezemben
Forgalmista lány ismert,jó volt kedve
S én felszálltam vonatra integetve
S elindultam életem vonatán

Azóta hányszor látom arcodat
Amint fogadsz,s elhagyom peronodat
Tárt karokkal vártál,mint érkezőt
Csalódottan engedted az útra menőt

Álmaimban üres a peron
Nem vár senki,mint egykoron
Mikor alkotó éveimmel mentem feléd
Te vártál,s nem adtad fel a reményt

Mint kinek gyökere elszakadt a múlttal
Képzeletben hányszor  megy feléd vonatom
De üres már a forgalmas peron
Nem várja már senki érkező vonatom

Szeged,ó én szép városom !!!
Látásod oly nagyon hiányolom !
Idősödő szemem könny mossa le
Hogy benned éltem,sorsnak megköszönve……