Jelige: Palinta

Beküldte: admin, 2014-05-24 19:28:39  | Címkék: ,

Utca-gyerek

Az utca termése a gyerek.
Kerítéseken
És kanálison át
Követik helyettünk
Az elvesztett mesék
Jó mélyre ásott
Titkos nyomát.

A mi utcánkban gazdag a föld,
Ontja magából
A gyerekeket,
Hol itt, hol ott
Bukkan föl megint
Egy új arc, s jegyezhetsz
Egy újabb nevet.

A legvékonyabb ágat
Találja jónak,
A hét méter magas
Fa tetején ugrál,
Mosolyog,
Forgolódik,
Most szélkakas.

Dögöt ás elő és hozza
Mint a hasas macskát,
Ordít mindenki,
Arra gondol,
Elveszik tőle,
Jó lenne addig is
Rejtekhelyre tenni.

A pince sarkaiban
Besűrűsödnek,
Lapulnak a kincsek,
Ez egy  börtön,
Nem lehet tudni,
Hova is rakták el
A  kilincset.

Ami érik, eszik.
Felkutatnak
Minden ehetőt,
A banda elszalad
A legkisebb  marad,
Megszelídíteni
Az őstermelőt.

Nem hiszik, hogy lehet
Bármi is jobb annál,
Mint túrni a sarat,
Siratni cicát,
Rakni a tüzet,
Hajnalban mezítláb
Nézni a nyarat.

Csapatosan fosztogatnak,
Darabonként viszik
Évről évre szét
A múltunk, a lelkünk,
De ilyen rablókat
Teremjen az utca
Rengeteget még.

A fele már fel is nőtt,
Örökös titkokkal,
Van a fejük tele,
Ösvényen szerzett
Sebekkel, amikről
Nem tudjuk,
Hogy mit kezdenek vele.

Pedig hát azt, amit eddig is.
Csak más fáj, nem pont
Az üvegszilánk,
De ha egy új utcalakó
Születik, a nagyok is
Büszkék rá:
Ezt is Utca anyánk

Titkai kötik le mindjárt,
Meg a rejtekutak
A kiserdő felé,
Hiába is morog
A zsákutcás ember,
Az ösvény örökre
A gyerekeké.

Az utca termése a gyerek.
Kerítéseken
És kanálison át
Követik helyettünk
Az elvesztett mesék
Jó mélyre ásott
Titkos nyomát.