Jelige: Nosztalgia 1974

Beküldte: admin, 2014-05-27 15:08:33  | Címkék: ,

Peronmagány

Peronmagányom,
Száguld a vágányon,
Vagány magány,
Tovatűnt.

Vágány a semmibe,
Akkor is menni kell,
Tovább, tovább, tovább…
Hol vagytok cimborák,
Csak a magányom,
Fekszik a vágányon,
A sín a kín,
S hiába rím,
Száz szó se ír,
Szárszói kínt,
Sokat kibírt,
Magányos szív,
Végállomásra lel.

A csend felel,
Ha kérdezem,
Lépcsőn mért nem
Mentél fel,
Korlát nem gát,
Magát
Meghaladva,
Vezet ha kezed,
Ráteszed.

Legyen eszed,
Fuss, fuss
A sín elől,
Ha itt ledől
Bálványod,
Mást is eltemet,
S az nem lehet,
Hogy annyi szív,
Hiába hív!
S a sín az úr!
Azúr ködön hát,
Nézzél át,
Hív sok barát,
Hogy hegy fokát,
Teveled mássza meg,
Gyógyuljon ott a heg,
Mi felrepedt,
Százezrek,
Epedett,
Imájának nyomán.

Kerék visít,
S nem lelkesít,
Nyolc oszlopköznyi
Pillanat,
A híd alatt,
A híd alatt,
Halálvonat
Most elhalad,
Egy darab,
Hús marad,
Hol egykor,
Élet lüktetett.

Peronpáholynak,
Padsorát,
Egy ember nélkül,
Hatja át,
E rút halál,
Kerítésfüggöny
Bíborát festi,
Most vérözön,
Peronmagány,
Szimfóniád,
Végét, vérfüggöny,
Zárja le.