Pályázatok » Versképek » Jelige: Nella
Égbe kiáltó fájdalomban
roskadok magamba.
Elmentél.
Talán most valóban örökre.
Míg a perontól az útig érek
nyikorognak talpam alatt a kövek,
és színesből ismét koromfeketévé lesz az élet,
mint mindig, amikor elmész
-talán- örökre…
Könnyezem,
és nem múló fojtó lüktetésben
egyre csak égek belül.
Reményem lebeg,
de lehet magával sodorja majd
egy fekete felleg,
vagy a szél fújja szét,
ha most valóban
örökre veszítettelek el.