Pályázatok » Versképek » Jelige: minimalista
Állnak álmos gyermekeink az esőben,
csak reméljük, nem savas. Arcuk ázik,
mégsem unják el magukat. Szemükben
napsugarak. Más
fény vetül rájuk, magasabb. Nehéz,
fémeskék égboltozat állja útjuk,
s mellkasukban asztma fakad, de ők ki-
tartanak. Őrzik
mélyen alvó sejtburok-éjben, ősi
génjeikben azt a reményt, hogy égi
lény az ember, angyali fény, mi egyszer
majd hazatérhet.