Jelige: Magiszter

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:32:34  | Címkék: ,

Utazás

Az üresség csak puszta mellékhatás,
A sírás reményvesztett szánakozás,
Magamat siratom.
Testem csak látszat, fizikai való,
Lelkem hüvelye, mi könnyen felolvadó,
Régóta szenvedek.
Türelmem magam felé ,már rég elfogyott,
Mindaz amit szerette, elmúlt vagy halott,
Csak kínzom magam.
Minek várakozzak, Ó minek Uram?
Nincs életem, sem vágyam csak utam,
Miért éljek?
Út, mely egy irányba vezet,
Ami nem nyújt már segítő kezet,
Arra nem támaszkodom.
Csak megkönnyíti döntésem, amit már rég forralok,
Ellököm magamtól Istent, aki életet adott,
Megteszem.
Nincs több kérdés, nincs már félelem,
Ez az elhagyott állomás lesz az én végzetem,
Mennem kell.
Gondolatban már a szeretteimet látom,
Hogy újra velük legyek csak arra vágyom,
Boldog akarok lenni.
Érzem ahogy testem elönti a meleg,
Hallom már hogy a vonat közeleg,
Bátor leszek.
Szikrázó fémek ordítva szakítanak széjjel,
A lelkem tova száll, szalad a széllel,
Végre szabad vagyok.