Jelige: Koszonom!

Beküldte: admin, 2014-06-02 22:45:12  | Címkék: ,

Szabadság

Rossz emlékek, régi lidércek,
Messzi helyek, távoli bércek,
Vágyaim szárnyai sajnos túl gyengék,
Sok nekik e távolság, e hatalmas ék.

A rémes szigor, mi fogva tart,
Egy hűvös nő, ki mást akart.
Darabokra törte minden álmom,
Mikor megjelent öreg gyámom.

Éles hangja nyomja el akaratom,
Érvényesülni sajnos sosem hagyhatom.
Mikor ágynak dönt a fájó láz,
Ráncos, füstös kezével reguláz.

Sírva mondok imát a jónak,
Segítsenek, kik fent engem óvnak.
Keserű könny, mit kivert a szenvedés,
Egy segélykérés, csak jöjjön a menekvés.

Érces hanggal fohászkodom az éghez,
Nyomorom segítse közel az véghez.
Fájó testem vesszen porba,
De becsületemen ne essen csorba.

Sebes ajkamba harapok máig,
Ha eszembe jutnak rémes igái.
Hamvadó reményeim égetik meg a lelkem,
Mikor kapkodva nyúl utána fájó testem.

S kezében az életemmel,
Szemeimben sós tengerrel,
Felszabadulva a börtönből
Szállok tovább testemből.

Ég veled, fájdalom,
Búcsúzom ártalom,
Innen én megszököm,
Istenem, köszönöm!