Jelige: Hunovel1

Beküldte: admin, 2014-05-27 15:19:26  | Címkék: h, állomás

A peron másik oldalán

Most átkelnék hozzád, ha tudnék,
És karomba zárnálak én!
Repülnék veled a magasban,
Mint fellegek között a fény.
Fogoly vagyok! Testem próbálja
Áttörni önnön gátjait.
Hogy átjussak hozzád, és lássam
A peron másik partjait.

Most kiáltok feléd, mert nézlek,
De elválaszt tőled a sín!
Vonaglok érted a székemben,
És elönti testem a kín.
Láncba vertek! Ott magasodik
Átjáró ezer lépcsője.
Mint hatalmas őslény, mely száját
Morogva tátja vesztemre.

Most kérnélek téged, és várnék,
Hisz alig pár méterre vagy!
Letépném magamról a láncot,
Mely hidegen szenvedni hagy.
Közöny büntet! Bizony a másik
Oldalt tán sosem láthatom.
De még bízom benned, ki talán
Értem jön széles szárnyakon.

Most pihenek csendben, és tudom
Már, hogy harcom reménytelen!
Figyellek téged a börtönből,
Ahogy csak állsz ott, szenvtelen.
Vesztes vagyok! Mert hiába is
Kiáltok, hogy segítsenek.
Ők ott állnak köztünk, és tovább
Akadályokat terveznek.

Most nézem a fákat, és sírok;
A távolból intenek ők!
És zokognak velem hangtalan,
Mert ismernek a szenvedők.
Lelkem szabad! És már ott vagyok
Melletted egy forró csókra.
Képzeletem repül, legyintve
Csak az akadályozókra.