Jelige: Galateia

Beküldte: admin, 2014-06-06 23:58:07  | Címkék: ,

Elhagyott üzem

Micsoda tolulás!
Az űrnek mily zsúfolt üressége!
Álmok kavalkádja
és távozóban mind. Már túl a periférián.
Összetört sorsok, összetört létek.
Éledtek, enyésztek remények, igazodások
hol van a rend, a rendezettség?
A sivár falak őrzik.

Jajongtak fúrók, zokogtak köszörűk
elrabolt, megölt szerkezetek.
Feltámadásuk lesz-e még?

Ó, a már említésre sem méltó évek!
Ó, a kettétört fohászok!
A kiürült szívek, elmorzsolt csontok,
eltemetett vagy el sem temetett életek
és könnycseppek, melyek beszivárogtak
a leöntött, hajdan simogatott bitumen alá.
Megtört álmok.
Megtört szívek.
Vonulnak végtelen sorban
sorsuk betelt,
még árnyaik, még lábuk nyoma, aztán már az sem.
Már semmi, a málló falak sem,
a rozsdás sínek sem,
a hangok nélkül maradt csarnok sem,
- itt persze sosem zengtek fel szimfóniák –
üres az égbolt, üres a világ,
de áttűnnek átrajzoltatnak tereken világokon,
az elpusztíthatatlan eternitcsövek
 a már semmire se jók,
és nincs vissza és nincs előre sem.
A vér mélyen a föld alatt bugyog.
Micsoda vég, és búcsúzás!
Mily temetés! Véget nem érő.