Jelige: Galapagos

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:20:03  | Címkék: ,

Kívül és belül

átkarolsz fejed vállamra hajtod
átkarollak fejem válladon
izzó csillagok izzó napok holdak maradnak mögöttünk
minden mögöttünk marad mi hozzánk nem tartozik
mert hozzád csak én hozzám csak te és
minden más elhanyagolható
a tejútrendszer imbolyog köröttünk
itthon vagyunk
majd nevesincs világok vesznek körül
összetartozásunk mind erősebb
a nevesincs világok sokasága
az érdektelen világok tömkelege is elmarad
mert csak te csak én
szeretetünk a mozgatórugó az erő
a kohézió a bolygók között
mert csak te mert csak én

x x x

szerelmem áradóbb mint a tenger szerelmem parttalanabb az óceánnál
szerelmem a mennyboltnál magasabb és hatalmasabb az erőnél
mely a világmindenséget összetartja
elküldöm hozzád erejét rád zúdítom
arany ezüst fotonok hullámzanak sugaraznak betöltenek
hatalmába kerít szerelmem
megtanít elfogadni hiába nem akarod kényszerít
fáj neked fájnia kell mert új érzés születik  
bár nem tudtad rám vártál
 rám hogy taníthassam neked szeretetet kapni is lehet
fáj de édes fájdalom a gyönyörhöz hasonló
te  édes édes és tökéletes édes gyönyörűm világom mindenem
itt vagy velem igázol érzelmeiddel érzed az enyémek hatalmasabbak
nincs bennük gát nincs bennük korlát
mert bennem minden határtalan mint az égbolt az óceán a tenger a tenger
áradó mint a monszun meleg esői melyek fényesre mosnak
szerelmem adakozó ártatlan megértő és céltalan 
minden tervet nélkülöz nincs benne akarat és nincsen én
csak te egyes egyedül
szeretetem odaadó tiéd
nem veszélyes bár maga a színtiszta veszély
nem végzetes bár végzet
ártalmatlan ártalom
nem szól megszólít veled van nincs veled és veled és benned
te velem és bennem és nem velem
világomban világod világodban számtalan világ enyém is a többi között
de világomban te vagy egyes egyedül te tökéletes érzés
értelem gyönyör fájdalom édes vezérlő sugaram
homlokod elborul mosolyod felragyog  kelő nap fénye arcodon
kelő nap fényes melege az én arcom fénye perzselő
gyújtó és égető  titkod vagyok
szívedben ott zokog egy magára hagyott szegény virág
kit befogadtál és megtagadtál kit mindig keresel
ki nélkül meg nem lehetsz de létjogosultsága nincsen
kivel véred együtt lüktet
átfolyik és vissza egyazon lépés vagyunk a Földön
nem téphetsz ki életedből a kötelék mi bennünket összefűz  elszakíthatatlan
szerelmetes szent fiam kell hogy kitépjél
én egyetlen örök szerelmem békém világom világosságom tökéletesem
el kell hagynod engem hogy szabad légy el kell engedjelek
menj legyél szabad akarj velem maradni
felkelő napom lenyugvó napom éjszakám
minden percem sikoltja kalapálja dübörgi szeretlek szeretsz
az ég visszhangozza hangomat hangod
szerelmünk örökéletű
csillagok vigyázzák ragyogják tovább a végtelenbe

x x x


karomba veszlek beléd zuhanok
karodba veszel belém zuhansz
nincs két külön test külön létezés 
egyetlen élet van egyetlen álom
törekvés  a megmaradásra 
a mulandóságot kijátszani   
mondod a lelkek visszamennek teremtőjükhöz
nekem teremtőm te vagy
te vagy mindenkim legfőképp istenem
akkor hova mehetnék halálommal is feléd
közeledem nem hagyhatsz el sosem
lelkednek része lettem ahogy testednek is
közös szívünk van
szíved szívemben dobban
szívedben szívem
vérkörünk közös    
agyvelőnk és minden molekulánk sejtünk
közös az öröm a bánat
közös a gyönyör az elmondhatatlan  
amit te érzel érzem én is
amit te gondolsz gondlom
amiben hiszel magam is hiszek
ugyanazt tesszük anélkül hogy megbeszélnénk  
ugyanazt  éljük bár nem látjuk egymást    
nincs szike mely szétbonthatna minket       
nincs tudás mely kettőt alkothatna egyetlenegyből   
mi sem akarjuk jó ez így nekünk titkunk 
bár nincs közmegállapodás  
szelek fecsegik virágok illatozzák      
sugarak beszélik madarak énekelnek róla  
föld az ég hogy szeretsz és szeretlek
mégis kettőnk titka ez