Jelige: enoch

Beküldte: admin, 2014-05-22 23:00:07  | Címkék: e, a vízöntő éve

Az üvegházban

A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.

A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…

Talán jön egy jobb kor,
melynek tavaszán az értelem csillan,
nem a kardél, a rét bíbor,
a szél csendben lombról lombra illan,
és hófehér a tél.
De az ember még nem tud. S ha nem változik,
maga felett ítél,
sorsa végül elfújja hamvait.