Jelige: emptiness

Beküldte: admin, 2014-06-06 23:51:35  | Címkék: ,

(hajléktalanálom)

Felszaggatták, ellopták
a talpfákat, síneket.
Tolvajidők elorozták
az élettel telt színeket.
Minden szürke, színtelen.
Az állomás kihalt, kietlen.

A táj megsemmisíti magát.
Olyan, akár a kiürített láger.
Felszívódik a kandeláber,
a peron, a kerítés, a korlát.
Nincs utas, nincs hordár.

Lépcsősor lebeg
a köztes lét határán,
egyszerre vezet
a pokolba le,
s a menybe fel.
Vas-csontváza alatt
alszik egy hajléktalan.

S mielőtt elérné a fagyhalál,
delíriumban színes álmot lát.
Félrehajtott fejében
megmozdulnak az emlékek.
Agyvelejében a síneket
a vonat kattogtatja,
a vasúti töltés mellett
parlagfüvek, idegenek
integetnek. A vonat 
ablakából visszainteget.
Boldog, mosolyog legbelül,
szereti vissza- visszaidézni
ezt a színpompás emlékképet.
Mezők, őzek, nyulak,
vakolatlan házak, vetések,
tűnnek fel, tűnnek el.
Póznák, fák suhannak
az idő féregjáratán át
oda, ahová ő is tart,
ahová minket is taszít
az eltelt, a jelen, a jövő idő:
egy nem vágyott úti cél,
egy üres állomás felé.