Pályázatok » Versképek » Jelige: Élővíztükör
A felszínem kívánja az ő felszínét,
A külsőm kívánja az ő külsejét,
Szép hajfonatok, gyönyörű alak,
De érzem, más rejtezik a felszín alatt.
Édesen termő almafa tüskés gyökérrel,
Valóban édes, ha belül kukac rágja széjjel?
Kezed, mint kedves, színes toll, fekete betéttel,
Nyögve ír hálás szavakat, vérrel-verejtékkel.
De én értelek. Fa és toll vagyok én is,
és te ajtó vagy magamhoz, és így
egymás mellett állunk az Élő Víz partján,
A sima felszín nekünk tükröt tartván:
Látjuk magunk igazán,
Látjuk egymást igazán.
Igazán látjuk egymást?
Fejezzük be a szemkápráztatást.
Kívül szeretlek, belül utállak,
Kívül kívánlak, belül tudnálak,
Kívül mosoly, semmi gyász,
Belsőm kiált: Vigyázz, vigyázz!
Neked, Uram, ki a kereszt Királya vagy
Egy a királyfi és a varangy,
Egy a leány és a rút mostoha,
Ki téged becsapni akar: ostoba, ostoba.
De összefonod-é a kettős fákat,
Hazug seszínekből keversz e újakat?
A két jó és a két rossz kiöli egymást,
Szolgáid lesznek, s együtt hirdetik a feltámadást.