Jelige: Ejszaka

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:44:02  | Címkék: ,

Kívül-belül

Úgy képzeltem el, hogy majd menekül,
Mert kívül-belül ez az alázat.
S most szemembe néz nem kért egyedül,
Ő teszi, tárjam az ajtót, járjam be a házat.

A kocsma ajtajában ott áll borosan,
A sárga villany elömlik alakján.
Vonzó árnya a falra vetül,
Játszana most is, ha hagynám.

Kinn tűz ég, s körötte a sötétbe
Alakok inganak, s füstöl a nemlét,
A végtelen cégérként vigyorog:
„Egy jó pohár sört most má’ meginnék.”

A füvön a zöld üvegpohárban
Még habzik az alkonyi kisfröccs,
Fekete kontúron színes-szép varázslat,
A félreértésen felröhög, s ellök.

Majd alkalmat ad az est minden
Ingatag-álmatag vágynak,
Bennünk leli fészkét a rossz hamarost,
Ha a pernyeszemek már ideszálltak.

És táncát járja a holdnélküli éjben a semmi,
Hazudik a sötétben színes figurákat,
De ha eljön a virradat fénye, elillan,
Kontúrja marad csak, holt, torz varázslat.

Most úgy képzelem el, hogy a Másik majd hazavár,
Mert kívül-belül ez a jelenlét.
Kitárom az ajtót, szél rázza a házat,
Az éjjeli mámor csak tegnapi emlék.