Pályázatok » Versképek » Jelige: edóka
Szenet loptunk az állomáson,
hideg maradt a vályogház.
A szekrény penészedő háta
izzadt, mint akit ráz a láz.
Hogy elérd a hajnali kezdést,
nyirkosan húztad fel ruhád.
S nincs már a gyomrodban remegés,
ha vas döndül, sav marja szád.
És vége lett persze ennek is,
letelt az utolsó műszak.
Blokkolóóra s kürt helyett
maradt a frissen nyírt fűszag.
Maradtak a rozsdás műhelyek,
maradt a sok kongó csarnok,
tájba írt vasbeton műremek:
nem mozdul, áll mint a barmok.
De szerszámraktárnak szegletén,
a drága jó fellatív Icus…
emléke helyén patkány henyél -
és álmodik szép cirmos cicust.