Pályázatok » Versképek » Jelige: bromelia
Ugye tudod, hogy hajnalok sóhaja
csenevész loncok közt, ha lopva oson,
és könnye harmat tarkálló szirmokon,
megigéz ajkad önfeledt kacaja;
s ha bársony palástját lebbenti az est,
átszínezve mindent sejlő éjkékre,
a Hold fénykaréja mellé az égre,
még csillag-ecsettel téged odafest;
ám emlékek vásznán átkos kárhozat,
és észrevétlen, ezernyi molyként rág
- ha dajkált remény nem ringat álmokat -
az elburjánzott kilátástalanság;
s előbb mennybe repít, majd pokolba ránt
a kívül pasztell, belül jajvörös vágy.