Jelige: Alice

Beküldte: admin, 2014-05-26 23:42:32  | Címkék: a, állomás

Szürke, néma a táj
minden a ködös elmúlásra vár.
A csend, mely utat tör a térben
didergő lelkem hűvösségében.
A lépcsők, a lámpák
Mind megannyi komor szempár,
árgus tekintettel merednek rám.

Várom a vonatot, mely messzire visz
De helyette csak a szél süvít
hol erősen, hol kétségbeesetten
a köztes lét kietlenségében.
A távolba nézek remélve
sóvárogva, tétovázva
egy el nem mondott szóra várva…

Halott időtlenségbe zárva.