Pályázatok » Versképek » Jelige: Acces91
Fölbuksz megint álmod habjaiból,
- a valóság mosdat és öltöztet.
Ismered már mozdulatairól:
kiolvasott, nyitott könyv előtted.
Álmod langyos érintése elhagy.
Jégverejték ül homlokodon.
Szúr a víz, a valóság csak mosdat,
- mint egy gép úgy cselekszik monoton.
A tükörből sápadtság néz vissza.
Éber, mégis álmos tekinteted.
A semmi ihleted vizét issza,
- ujjak közt homok: a perc elpereg.
Te mégis ülsz, és lopva írogatsz,
mit éjjel láttál zárt szemhéjak mögött:
most minden képet rímalbumba raksz
(ébredés alatt sok összetörött).
A nap zaját dallammá költöd át.
Álomból ideér a látomás.
De ő csak üti kőhideg vasát:
szürke fényt szikrázó realitás.