Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Jelige: Zucca
Állomás
Állsz az állomáson
egy télbeásott városhatáron
Belépsz, de nincs kijárat,
vagy csak én nem találom.
Belep a hó, a szürke süppedés,
kopog a jég, az idő,
mint mindig,
túl kevés
de az örökkévalóság még hátra van.
Nem tudjuk, melyik vágányra érkezik,
a felsővezetéked elszakadt, nincs már kapcsolat
a hangosbemondó is csak szórja a hangokat,
mint kéz a magot terméketlen földre,
itt ragadtunk –
talán örökre.
Jelige: mrhelfgott
Elhagyott üzem
Akár az elhagyott gyár-üzemek:
olyan az én elárvult lelkem...
(Ércről és vasról énekeltem,
akár az elhagyott gyár-üzemek...)
S mostan a megfakult ősz-levelek
szívemnek kertjében (a Kertben)
szanaszét hevernek, leverten.
S miként az elhagyott gyár-üzemek
Jelige: Pumpkin
A termelés leáll
Szilánkos száraz föld,
porzó tüdejű gondolat
csorba cserepes száj
üveges szemek - törött ablakok.
Én is elhagyatott gyár vagyok
ma már nem hasadok tovább
a termelés is leáll,
ha kilépsz a szobából.
Jelige: helia
Zakatoló hajnal
Hajnal hidege lágy csendet csent
az állomás bágyadt szürkesége köré.
Arcára most komor fátylat lehelt
a köd, mely lomhán terebélyesedett
szét robusztus épületek utcái közé.
Vártalak, akár egy gyermek ha
télnek fuvallata karácsonyt emleget,
s fagyos ablaküvegen hópihe kopogtat,
figyeli éjjel minden didergő álmodat,
majd szellő szárnyán tovareppen.
Jelige: Vizonto
Gondolatfoszlányok
Elment az Úton, s a halál lebbent lépte nyomán,
átölelte a fény,s ők csak álltak sután.
Nézték a távolt, a tűnő csodát,
a múlandó testet, a szürke homályt.
A kétely, mely őrjöngve marcangol szét…
távol vagy messzi…fény vagy sötét.
A kérdés, mely dobol az agyak falán,
egyre csak lüktet bennük, örök talány.
Jelige: Hatsokert
A lány
Az utolsó vonat is kifutott,
az állomás üresen áll,
sehol egy lélek,
porzik a járda, a büfé is zárva,
a peronra egyedül lépek.
Téged vártalak, s azt hittem,
legalább az éjfélivel itt leszel,
Keszthely felől, apró nőalak,
fejemben édessé vizionált képek,
elharapott szép szavak,
akár a csokis parány,
ropogós emlékek,
ötven kiló valahány…
Jelige: Rozsda
A vízöntő éve
Óh, Uram,
ha cseppenként adod,
a bőség érzése soha nem fog el.
Zúdítsd inkább, esdeklőn kérem,
öntsd a nyakamba,
csak így lesz szomjazó rétem
tarka mezővé.
Óh, Uram, akard te is,
hisz a föld vétlen,
s a kegyetlen szárazság oly kínzó büntetés,
inkább essen egész évben!
S miként éhkoppot az árva gyermek,
úgy fájja a tavalyi vetés
az idei aszályt.
Jelige: Ponyvaregény
Az Állomás
Az évszak óramutatója télre áll már,
amikor három jóbarát csendben a vonatra vár.
Az alacsonyabbik a váróba be nem merészkedik,
csupán - a másik kettőt fürkészi bután.
„Miért nem foglalsz helyet?” kérdi a harmadik,
habár ő is félig a jeges levegőben ül
mindenki számára érthetetlenül.
Jelige: Nosztalgia 74
A végtelen
Kívül, belül, végtelenül
Bolyongok Utamon,
A tudatom, mit rejteget,
Hiába Kutatom.
Kívül, belül töretlenül,
Vágyom, hogy rám találj,
Dagállyá váljék általad,
Magányos, bús apály.
Jelige: Halak
Egyetlent
Isten elvett tőled egyet,
A második szenvedett,
Harmadikat te ölöd meg.
a negyedik veszted lesz.
A harmadik termő fádat
gyümölcsöstől kivágtad,
Beborul a csillagos ég,
örök sötét éjt várhatsz!
