Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Jelige: Hinta
Élhetetlenek
Kifőtt a tészta, hol vannak már? Ja, látom, befordultak. Édes kis pofa ez a két lányka! Megint nagyon szépen vannak öltöztetve, nézd csak, Tata, Edit azért ezt jól csinálja. Igencsak ért a ruhákhoz, meg a szépítkezéshez. A kis unokáim nem is szenvedhetnek hiányt semmiben! Hopp, a pörkölt oda ne kapjon!
Jelige: Impro
Kívül-belül
Látod, léha lázában cikázik az éjjel,
dorbézol az élet szertelen szeszéjjel,
belül számolatlan pénz, és lehetőség,
s poharak aljában hagyott felelősség…
Te meg kívül rekedsz, akár egy idegen,
átnéznek rajtad, mint kirakatüvegen,
- ugyan mi inspirál csúfos csalódásra?
Hiába is vágyódsz benti ragyogásra.
Jelige: vattacukor
A vízöntő éve
Ha egyszer a Teremtő
a karodba tesz egy gyermeket,
ki lehet: zsidó, cigány, vagy gój,
az Anya az,
aki kezében ez a kicsi hegedű dalol.
Nem hiszek az irányíthatatlan genetikában.
Hiszek a lélek, az érintés, a mese szavában.
A melegségben, a puha anyaölben,
a gömbölyödő vacokban, mely körbefon.
A szeretetben, ki ha kell, parázson lépked,
hogy megóvja mindenáron a gyermeki létet.
Nem ugrat át vele félelmes, sziklás meredéket.
Hátára vetve Őt, nem kötéltáncol,
és amíg tudja, szárnyával eltakarja ettől a világtól.
Mert ha a fészekből kizuhanni hagyja
- mindegy: zsidó, cigány, vagy gój -,
a kedves, cincogó hangú hegedű
- ha rosszul hangolt gordonkává nő -,
már csak hamisan, disszonánsan szól.
Jelige: edóka
Elhagyott üzem
Szenet loptunk az állomáson,
hideg maradt a vályogház.
A szekrény penészedő háta
izzadt, mint akit ráz a láz.
Hogy elérd a hajnali kezdést,
nyirkosan húztad fel ruhád.
S nincs már a gyomrodban remegés,
ha vas döndül, sav marja szád.
Jelige: qleemaas
Mégis
Sokszor nem tudom
zokogok-e vagy nevetek
a látszatok folyama
fojtón kavarog
„Csak posta voltál”-
zakatolja a ködből
egy elmúlt élet
mégsem adhatom fel magam
Elindulni valahová
szűkös, koptatott lépcsőkön
mégis számít még?
Legyek égbe kiáltó szabadság?
Jelige: sűrített levegő
Gyerekdal az éterből
Fürjesi Csaba: A vízöntő éve című festményhez
Kinn ülök a játszótéren
Olyan közel jár az éden
Gömbmeleg víz sűrűjében
százhazárvíz dús ölében
szunnyadoztam ezer éven
Csillag világ ezerében
Lélekzetnyi lebegésben
Oda várom születésem
Jelige: másképpjátszom
Másképp játszom
Egyest dobtam,
nem volt, ott volt
cél. Másképp:
nem volt játék.
Hármast dobtam,
ott nincs, itt van
cél. Másképp:
most van játék.
Jelige: enoch
Az üvegházban
A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.
A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…
Jelige: csikar
Állomás
mintha nem is festmény
arany- és fametszet
vágánymagány
nem jön, nem vár
tél-hó, hó-tél
áll, statikusan lebeg
fekete-fehér
nem érkezik
nem remél
