(A déli parton)

A mély azúrban bárányfelhők habja
Magaslik fenn, vacak szellő se libben,
A bőrt UV-sugárzás simogatja,
Lányok feszülnek pompás bikinikben.
De távolabb, szagos platánok árnya
Csábít leülni boldog hűvösével.
Egy sör. Tikkadt lelked mi másra vágyna?
A sóvárgás itt könnyen enyhülést lel,
S a szédítően vibráló világot
Árnyékból mindjárt nyájasabbnak látod.

(Délután)

Imitt-amott beszökdös egy kevés fény,
A fékevesztett nyár is benyomulna
A félig engedett redőnyök résén,
De sugdosón, serényen szertefújja
A légkondi a lassú délutánban.
Egymásra villannó tévécsatornák,
A nappaliban észrevétlen lágyan
Bizonytalanná omlanak a formák.
Ma már amúgy se történhetne semmi,
Egy sört a hűtőből ki kéne venni.

(Éjjel)

Gomolygó füstben, sűrű félhomályban,
Tolongás, lárma, összevissza képek,
A pult ragad, mindenhol kupleráj van,
A népek vad rögeszméket cserélnek    
Heves-harsányan, vagy csak megszokásból,
Nőstények várnak zsákmányukra lesve...
Le kéne lépni már. Jobb lenne máshol.
Ezer kockára hullik szét az este.
Vagy elrejtőzni hátul, jó sötétben...
Ott csöndesebb, kortyolj a sörbe szépen.

(Úton)

Elúszó tájba révedni aléltan,   
Egyhangú szép időtlenségbe veszve,
Műbőr ülésen, felfűtött kupéban
Utazni jó, utazni messze, messze.
Dúlt szántóföldek, lassan szürkület lesz,
A semmi hűvös érintése bársony.
Miközben éppen átdörög az expressz
Egy rémületbe dermedt állomáson,
A kézitáskájáért nyúl az ember,
Kibont egy sört, jó okker fény dereng fel.

(Teraszon)

A horizont bizonytalan szegélye
Lassacskán sűrű éjszakába olvad,
Százmilliónyi csillag pisla fénye
Kigyúl, s a görbe hold körül molyolgat.
Városmoraj, tücsök, varázsos mixben,
Harmóniájuk nincs mi összetörje.
Parányi nesz csupán, kupak ha szisszen,
A pillanat szökik, kortyolj a sörbe,
A nyár agóniája úgy ne fájjon.
A hab kifut, csordul karcsú poháron.

(Kertvárosban)

Pár utcára a délutáni csúcstól
Már hallani a bársonyléptű csendet,
Egy udvar mélyén lusta szetter kuksol,
A szellő langyos őszillatot lenget.
Az este szárnyait kibontja lopva,
Most lelkeden kis kósza mámor zsong át,
A billegős sörkerti asztalokra     
Nagy gesztenyefa szórja táncos lombját.
Itt jólesik kicsit leülni végre,
A pincér sört hoz, aranylik a béke.

A PILIS ÉS A SÖR
avagy
A SÖR ÉS A PILIS
 
Szomorún szikkad a szikla,
Rőten fonnyad a zsom-
béka üget a patakba
(De jaj! Hova tűnt el a csermely?)
S elmereng nedves alkonyokon.

Töpped a tegnapi zsömle,
Izzad a rúd (a la Pick),
Zsákomban aszalódnak
Dzsemmé érett rút valamikk.
 
De jaj, nem viccel a sziksó,
A réten itt-ott jő s kicsapong,
Némán veszi ezt tudomásul
A szirmát (s kedvét) vesztett kis pityapong

Porporosan nyikorognak a táblák,
Körkörös írás hallali: SÖR!,
Ne gyötörj, ó bús felirat,
Mer' mingyár nem megyek arra
a rohadványosan magas Pilisre föl!
 
Kábán kőröz fenn suta sólyom,
Csőre a szomjtól összeragad,
(már távoli kép csak a sör-felirat),
Ennek örülve nyúl fut a fűre,
Leül, relaxál, hőlead.

Porzik az út
És Korzika torkom,
Szögként karcol a lellei rost,
Sört ide pincér,
Sört ide nékem,
Sört ide gyorsan,
Sört ide MOST!

Igyunk ? Igyunk !

Könnyedén csoroghat a söröd bőrödön
Lassabban iszol majd kiszabott körökön
Észre sem veszed hogy lesütöd a szemed
Zsenánt’ toporogsz ha üresedik zsebed
Tipródj lassabban mert elindul a leved
Talán meglódulsz ha kimondják a neved
Netán állva alszol  kezedben a sörrel
Otthon  várnak ám de tartozol két körrel
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el az egész családnak

Elismerjük

Többünknek vágya hat sörnek virága
Vigyori grimasszal nézünk a világba
Ismerjük az érzést a habok születését
Csücsörít az ajkunk ezért a szépségért
Kezünket emelve kutatjuk az utat
Kedvencünk e ser mely habosan mutat
Teli a pocakunk s lazítunk is néha
A sarokban is ott áll egy aléló léha
Söralátét versnek a lényegét csodáljad
Otthon meg szavald el az egész családnak

Betétes

Pillantásod halott ezt senki nem kutatja
A korsód is üres majd’ mindenki mutatja
Nézzétek  e sört  hogy égeti  a  vágya
Reggelig nem vár hisz marasztalná ágya
Egy élet vendége, mondanád egykoron
Megszokott hétvége sörözős sarkokon
Gondtalan emberek itt mindig megállnak
A söntés szemszögéből új képet kreálnak
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon meg szavald el az egész családnak

Álmom is

Ezer pompás pohárról álmodtam ma még
Lehunytam szemem is  kortyolva így szép
Most bánat ért és sörörömöm várom
Nagyon  fájhat még  ha  gyöngyözni látom
Szájam sarkában lóghat pipám szára
A dohánynak füstjét tenyerem bezárja
Komótosan iszom élvezve az ízét
Hálásan lenyelem és nagyot fúvok végén
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el az egész családnak

Mindig téma

Ím’ hol az emberek egymást kerülgetve
Sörhassal cikázva vághatják a rendet
Néhány lány figyeli ezt a laza tartást
Szótlanul számolják mennyit bír a pajtás
A sör egyetemen sörünket kutatjuk
Az eltitkolt rávalót soha nem mutatjuk
Homályba fásul kint a beton oszlop
Többen azt ölelik a fejük szesztől romlott
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el a kedves családnak

Így nem igaz

Dúdolgatok néhány elismert dallamot
Mégis azt figyelem hány sör van asztalon
Korsóm fülét fogtam  mert igazán jólesik
Mily’ vizes  külseje  no  mások azt lesik
Okoskodással butítok társakat
Elázott elmével gördítek sorsokat
Kábán is nézhetném  e  satnyuló létet
Hazafelé  tartva  tán  elsöpör az élet
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el a kedves családnak

Soroksári söralátét-elégia

Mikor lehajtott nyolc vagy tíz felest,
s öntötte rá a friss sörök sorát,
dicsfény övezte, s harsány tisztelet,
felnéztek rá a sörstárs-cimborák.

Most arca fáradt, gyűrt és keserű,
roskadtan baktat ki az elvonóból,
hol máját tépte száz vad keselyű,
ha csak nyalt is a finom pikolóból.

Gyémántporos szép lelkén rút s örök sár,
nemes szívében durva, nagy sörét,
egy üres korsó lett egész Soroksár,
kiitták belőle habos sörét,

s míg ő az átkos elvonón „üdült”
eggyel rövidebb lett a hosszú lista:
a soroksári sörsorból kidűlt
egy nagy múltú idült „sörkoholista”.

Kors-óda
Mivel bele nem bort töltünk,
neve "borlag" nem lehet,
nevezzük inkább "sörlegnek"
eme nemes serleget.

A korsónak sör a vére,
ettől lesz élő lénye,
s ahogy ezt megfogalmazza
Sörkhimédesz törvénye:
minden egyes söröskorsó
annyit veszt értékéből,
ahány kortyot kihörpintünk
értékes testnedvéből.

A korsó a csebrek, csöbrök,
findzsák, kancsók, ibrikek,
apró-cseprő csészék, bögrék
s kávéfőző pikszisek
között olyan, mint egy leány,
bár mint hajdan, nincs csecse,
mégis csupa kecs és kellem,
igazi csecsebecse.

Akit egy szép söröskorsó
látványa nem hoz lázba,
az menjen el bögrét nézni
a Pilvax kávéházba.

Söreste

Inkább sörbe, mint kétségbe,
liba lángol a kéménybe'
korsó kézben, békességbe',
nem is nézünk édességre,
édes néném kék szemébe,
takarózunk híg gyékénybe,
hálóból font remegésbe,
szédült esti gyertyafénybe.

Sör az ingünk, sör a sátrunk,
sör előttünk, sör utánunk.

Inkább sörbe, mint szépségbe,
ringó léptű lányregénybe,
reményt keltő hitregébe,
szomjúságunk árterébe,
kebelébe bajnak-búnak,
hová kiscsibéink bú'nak,
kék csőrükkel simogatnak,
nagy szemekkel pislogatnak.

Sör az ingük, sör a sátruk,
sör előttük, sör utánuk.

Egy aszfaltolvasztó délután,
melón túl, de innen még gután,
higgyük el, kellemes szerfelett:
elnézni habjadús ser felett.
S tűnődni épp azon kellemes,
ha sör van, úgy jó, hisz kell „leves”,
(persze csak módjával, mert szeszes!)
mértékkel akár egy szerzetes,
aranyszín, maláta látta lét
sörpölve: derűsebb már a lét.

1.

Az a  rejtélyes tiamin
Nem más mint  B1 vitamin.
A sörben van  B1 – B6 -
Az már egész vitamin-had.
Ágaskodik  a sörlovam,
Elkezdődhet hát a roham!
De az ellenséges sorok
Éppen  nem a  habzó sörök.

2.

Ez épp ellenkezőleg van,
Mert nálam csak a sör-roham
Az amelyikkel én támadok
Hogy mi ellen az nem titok:
Le kell küzdenem a szomjam,
De ahogy az imént mondtam:
Támad egész sörhadsereg –
Egy  korsó jó, másik: remek.

3.

Ki sört iszik egészségre
Gyakran nézhet föl az égre,
Mikor a korsót fölhajtja,
Hogy alulra kerül a habja.
A sör gyógyszer, hisz vitamin
Van benne sok. Ez az amin
Vitatkozni kár is volna.
Tudja  ezt jól  Zala, Tolna:

4.


Ha az ember egy jó korsó
Sört kapott
Ne habozzék meginni
A sörhabot!

Sörversek

Ha az élet röpke szárny,
Lekötöm én azt, az ám!
Nem kell nékem gyors roham,
Ha tele a poharam.
Úgy mondom el legvégül,
Sorra mind és egyre föl,
Hadd hallja a mennyököl:
Szép az élet, körre kör!
S a szárnyad visszaadom,
Én habon úszok, habon!

Ki szólna rám, a cimborák?
Csupa bolond s kebelbarát!
Ők is hozzák és el is viszik,
A poharakat tele töltik.
Töltjük egymás idejét,
Elmondtunk már száz mesét,
Csak azt nem mondtuk: Itt a vége!
Menjünk vissza az elejére.
Itt kezdődött minden, vagy távolabb?
Odaérünk, míg elillan a hab.

Egy az élet, ezt járják mindenütt,
De mondok én nektek egy nagyszerűt,
Ki iszik, kettő is dukál,
Egy nap, s egy ezüst holdsugár.
Ezen felmegy, s azon visszajön,
Ha van szükség, Tőle kér kölcsön.
Mert hát sok a csengő pohár
És mind öblös hangjára vár,
Hogy elkezdje dalát, mert tudni véli,
A boldog embertől vissza nem kéri.

Hogyan is születtem, hosszú játék!
Voltak kik bánatként említették,
Voltak kik örültek, de fülig,
Egészen le, a köldökömig.
Fiú ez! - mondták. Csapodár!
Nem lesz ebből csudabogár!
De lettem én büszkén mondom,
Bánatomat nem én hordom,
Odaadtam én a nőnek,
A szép májusi esőnek.

Igyunk a barátra és nőre,
De leginkább a szeretőkre!
Ha bánat van, kell a barát,
De ha egyéb is, ugye hát!
Akkor jön a nő, ki ápol, ölel.
Ám hátulról biz' ki ismeri fel?
És rájövünk, hogy szeret ő,
Ki feleség, anya, a nő!
Igyunk hát barátra és nőre,
De leginkább a szeretőkre!

Lettem bár én vén öreg,
S megittam a sörömet,
De nem javát, hol van az még!
Lesz itt százezer múló ég,
Mire azt mondom itt a vége,
Nézzünk most már a fenekére.
De addig, itt oly jó nekem,
Míg földek, hazák, tájak
És kezek munkájának
Ízét, poharamban lelem.

A bor nem kell nekem,
Én csak a habos sört szeretem.
Lehet világos, lehet barna,
Engem nap, mint nap jól karbantartva.
Tegnap is ittam eleget,
Így átvészeltem a nagy meleget.
Amikor, majd télen duruzsol a kályha,
Szomjazó szám akkor is, e nedüt várja.
Mert, ugye a bort nem szeretem,
Csak a habzó sörre esküdött föl szívem.

De mit nekem egy pohár sör,
Az nekem meg sem kottyan,
Ha iszom ötöt - hatot,
Az bizony ki soha nem  lottyan.
És amikor egész nap húzom,
Csak húzom az igát,
Estére már nagyon,
De nagyon kívánom a jó piát.
S, ami a legjobban oltja a szomjam?
Eltaláltad, a hideg sörre voksoltam.

Mert azt mondja a Bagaméri,
 A fagyiját maga méri.
És azt állítja Kukta Jutka, hogy
Nincs finomabb, mint a bukta.
De én egyikből sem kérek
Inkább, egy sörfőzdébe most betérek.
Korsóba kérem a kedvencem,
Ettől lesz egyre jobb a kedvem.
Csak azt mondom embertársak,
Sörfőzdéből ezret lássak!