Sörviszonylatok

Sarki söröző egyik asztalánál
a terítőn ujjam unottan dobol,
miközben odébb egy úr
tétova pincérrel hosszan duruzsol.
A vendég felszólal: Két sör rendel!
Tekintete egyszerre rámtalál,
a fejét félrebiccentve kérdi:
– Uram! Mondja meg nekünk,
az alátét az asztalra kell,
vagy a korsó alá dukál!

A döbbenet csendje ül meg rajtam,
magamban kitartóan mormogok.
– Modortalan egy ember az biztos,
nem köztünk laknak az angyalok!
– A válaszom csattan. Hát persze!
Az alátét az asztalra kell,
egy aranyló korsó sör alá,
meg hozzá néhány jó gondolat!
– Képzelje uram, ha a hab alul lenne,
hogyan olvashatná el e sorokat!