SÖR, IVÓKNAK VALÓ

Szőlő dicséretét zengi Kölcsey tollából
Nemzeti énekünk,
Pedig gabonákból erjedt sörital is oly
kedves minékünk.
Szőlő levét isszuk, hisz borivó a magyar,
tartja a mondás.
Bár ezer év előtte sört érleltek eleink
vándorlásuk során.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Bár nyomába se érek előbb citált
koszorús egyénnek.
Rímbe hányt soraimnak azért
figyelmet remélek.
S tudván, hogy vagyok egyszerű
fűzfa poéta,
Sörkeksz firkálgatást nem vesszük
gyenge poénra.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

„Borban az igazság”, mondják a régiek,
de Fortuna kegyéből
sört is adtak nekünk az Égiek
árpának levéből.
Mint volna gyöngyöző homlokomat érő
múzsa lehelete,
Akként hozza kedvemet a gyöngyöző sör
gőzének ihlete.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Felesleges szócséplésnek hamar
legyen vége,
Ha korsóm friss sör nélkül marad,
kiszárad a gége.
Igazi sör helyett ne tégy elém, komám,
csapnivaló lőrét,
Mintha babám keble helyett fognám
teheneknek tőgyét.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Sírva vígad a magyar, boldogságban én is
rívós dalra gyújtok,
Múlt esztendős nyavalyámat s nyomoromat
korsó mélyre fojtom.
Ahogy jókedvben, úgy búbánatban orcámon
patakzik a könnyem.
Hordó apadásig nem dobnak át a tornácon
olyannyira könnyen.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

REMETE BALLADA

Sötét rengetegben búvó
rideg barlang mélyén,
Hosszú mélabús napjait
vén aggastyán élvén.
Ott lakik Ő remeteként,
Invitálást ne is remélj.
Az embereket ki nem állja,
sörrel dehogy kínálja.
Vidám nóta, víg kacaj,
tompa fülének zsivaj.

Vendégsereggel mókázni,
jókedvűen kvaterkázni,
sörözni és adomázni,
forróvérű táncot ropni?
Ha Te ezekre kiállsz,
vagy csak enni-inni vágysz,
ne a remetét zavard!
Kedvenc söröd kocsmájába,
bút s bánatot hátrahagyva
igyekezz hát hamarjába’!