Asztalhoz ült pár jó barát
Távol hagyva búját baját
Hétköznapok sötét rögét
S együtt itta hideg sörét
Ezer sztori, ezer mese
Nem tréfa a negyede se
Doboz sörök, páncélosok
Belőlük a karton se sok
Hallgasd meg az én énekem:
S tartsd meg őket jó Istenem

Szerelmetes bőség kosár
Mindig teli sörös pohár
Kedvet adó bútemető
Arany fényű hű szeretető
Igyak talán sima vizet?
Dehogy, inkább sört vagy tízet!
Ölellek és elmerengek
Áldom, aki megteremtett
Maradj velem örök álmom
Hadd érezzek sört a számon!

Dalolni van kedvem, mért is lennék búsan
Kaptam én a jóból, nem ritkán, de dúsan
Megdolgoztam érte, megérdemlem bőven
Nincs különbség e helyt férfiban és nőben
Örömkönnyem harmat, elborít az öröm
Amint átölelem hideg pohár söröm
Ha kínoz a szomjam gyötrő szenvedése
Söröm, te légy éltem legszebb tévedése!

Sörös könyörgő

Öt lökött hősöm, dögös göncöt öltött költők
Ödön, Örs, Dömötör, György, s Győző
Közös örökzöld gyönyört költ,
Öröktől körmöl Ömlőn nyöszörgőn.
Döngölt föld fölött ködökön röpköd
Őrzött bödönből gőz hömpölyög föl
Födő mögött fő, pörkölt dörömböl
Gyöngyözőn pöszörgőn bőrös körömből
Öt hősöm zömök zöld köcsögből löttyöt tölt
Fröccsöt? Szörpöt? Ördögöt! Sört hörpöl!