Söralátétvers

Királlyá avattak téged habbal,
S e koronád fehér, mint a hó,
Tested színe, verseng a nappal,
Annyira sugárzóan aranyló.

Egy kis szisszenés jelzi, jöttöd,
Oly nagyon epekedtem már érted,
A poharat nyomban meg is töltöd,
S nagy sóhajjal üdvözöllek téged.

Csókod pezsgő, és jég hideg,
Mellyel megnedvesíted ajkamat,
Ha a napi gond mögöttem, liheg,
Megkapom benned jutalmamat.

S ha a napnak lidérce kerget,
És békémet keresem estére,
Mint szép ruhát húzod a jókedvet,
A hangulat megfáradt testére.