A bor nem kell nekem,
Én csak a habos sört szeretem.
Lehet világos, lehet barna,
Engem nap, mint nap jól karbantartva.
Tegnap is ittam eleget,
Így átvészeltem a nagy meleget.
Amikor, majd télen duruzsol a kályha,
Szomjazó szám akkor is, e nedüt várja.
Mert, ugye a bort nem szeretem,
Csak a habzó sörre esküdött föl szívem.

De mit nekem egy pohár sör,
Az nekem meg sem kottyan,
Ha iszom ötöt - hatot,
Az bizony ki soha nem  lottyan.
És amikor egész nap húzom,
Csak húzom az igát,
Estére már nagyon,
De nagyon kívánom a jó piát.
S, ami a legjobban oltja a szomjam?
Eltaláltad, a hideg sörre voksoltam.

Mert azt mondja a Bagaméri,
 A fagyiját maga méri.
És azt állítja Kukta Jutka, hogy
Nincs finomabb, mint a bukta.
De én egyikből sem kérek
Inkább, egy sörfőzdébe most betérek.
Korsóba kérem a kedvencem,
Ettől lesz egyre jobb a kedvem.
Csak azt mondom embertársak,
Sörfőzdéből ezret lássak!