Jelige: gazzo

Beküldte: admin, 2011-11-24 23:39:37  | Címkék:

Söralátét

Ember! Te, ki iszod ezt az arany mannát,
Még pár korsó, aztán meghódítod Annát.
Vagy ha Ő most épp nem áll szóba veled,
Akkor szomorúan a pultra hajtod fejed.
Álmodban király vagy a törzshelyeden,
Komlókorona van királyi fejeden.
Sörcsap a kezedben, s azt te szabályzod,
Ja, bocs ez tévedés, el azt sose zárod!
Megtöltöd az összes poharat és korsót,
Annát ölelgeted, csapoljon új hordót!

Másnap mikor ébredsz nem leled a helyed,
Kábultan pásztázod az utcát és a teret.
Akkor jut eszedbe a szürke valóság,
Nem Annát ölelted, cimborád anyósát!
 Gyorsan rohansz a kedvenc csapszékedbe,
Leülsz a pulthoz a fenntartott helyedre.
Kikéred magadnak és a cimboráknak,
Napi első söröd, aztán még néhányat.
Elbódulsz és gyorsan elmeséled álmod,
Vidáman kacagtok, pedig nehéz állnod.

Zrikálnak a srácok, Anna is mosolygós,
Miközben megtölti a következő korsót,
Kacsint egyet feléd, persze félre érted,
Már el is képzelted vele az estédet:
Nincs már rajta ruha, testét sörhab fedi
Saját tested viszont a szőröd jól ellepi
 Úgy állsz ott üvöltve akár csak egy Vuki
Spiccesen sajnos már nem dagad a lufi.
Egyből vissza is térsz a való világba,
Belekortyolsz egyet gyöngyöző piádba.

Asztalon könyökölsz, támasztod a fejed,
Néhány haver siet, felrémlik a nejed.
Vagyis csak emléke, mert nincsen régóta,
Nem sürget az idő, nem kérded: hány óra?
Inkább azt kérdezed: Korsóm megint üres?
 Ott van már előtted, Anna nagyon ügyes!
Gyöngyöző színarany, koronája fehér,
Gusztusos korsóban itt van már a helyén.
Ha már itt van, akkor hörpintesz belőle,
Söröd lett a rabod, s te pedig az őre.

Esténként elütöd az időt gyorsabban,
Ha szádat öblögeted kellemes sörhabbal,
Ülsz a csapszékedben, sok baráttal teli,
Mind azt várja Anna, mikor kacsint neki.
De ő nem kacsintgat minden részeg hősre,
Csak a törzsasztalra, rá se néz a nősre.
A pult mögül nevet kitörő örömmel,
Kinyújtott karjában gyöngyöző sörömmel.
Én sem vagyok rest, s csókom oda szórom,
Már az első kortynál leiszom a pólóm.

Összefoglalhatom néhány tőmondattal,
Mit látok a sörben a fejlett agyammal.
Na, első a látvány: gyöngyöző és habos,
Aranyszín kincs a pohárban, néhol kancsó
De, leginkább a korsó az elfogadható.
Eszembe jut a barátság, a bókok, a nők,
Csak ritkán dühösek, ha sört iszom, ők.
Sok zrikálás, a mosoly és a viccelődés!
Tudom a sörtől élvezem, életem értelmét,
S csak kis mértékben zavarja az elmét!