Sör alá való I.

A magány tömött bajuszán
szikkadni látszik a serfehér.
Cseppet ne habozz jelezni
kedvenc alanyi költődnél,
hogy üresség tátong benned,
s véle közösen töltődnél,
korty alá való hangulatban
gégeláthatatlan a korsónyi távlat,  
hosszúlépést emlegetni kísérőnek
nonszensz, legfeljebb némi párlat.

Sör alá való II.

Csapnál világosabb,
arany szín zuhatag,
pultos szívét melengető
kocsmai forgatag,
hevültek a lányok, talmi tán az igézet,
vér tolul az agyba is, nem holmi idézet,
néhány korsónyi rigófütty,
madarat lehet tán fogatni,
emelkedett már a társaság,
a barnára szeretne fogadni.

Sör alá való III.

Mint bögrének a csárda,
olyan az ivónak a cimbora,
cimbalomhoz szilaj hegedű dukál,
nem holmi fekete hangverseny zongora,
vasúti vándort ellátó egység a resti,
hol zsigeri a zakatoló vágy, csak testi
a kín, kopott garni a szomszédos szálló,
sivár alkalmi állomás, sarki talponálló
a férfias közeg, nem egy békés vendéglő,
néha bizony előfordul, hogy a vendég lő.