Jelige: Egy líra hány forint?

Beküldte: admin, 2011-12-17 14:48:02  | Címkék:


Hát elérkezett újra a pont,
hogy a naphoz simuljon a horizont.
Földre rogyva lassan átoson
az alkony halvány fénye a városon,
hol, magára hagyva rég a kék eget,
minden csillag aprót kéreget.
Én néztem, ahogy a holdban felesve
asztalomra zuhant az este,
majd sajnálkozva bocsánatképpen,
fizetett egy grundot a kerthelységben.

Eltöprengek néha a tanácson,
amit a szél súg át az apácarácson:
- Kölyök! A világ nem örök tanya!
- korsómban hűl a lét aranya -
Hamvad a holnap! Pattan az ideg!
- a lé arany, a korsó hideg,
de a párától bolyhos sötét lazúr
a szék lábán nyögi: az Idő az úr! -
Nevess, mintha nem hagyhatnád abba,
és örömvámpírként harapj a habba!

Csak hús meg nyugalom, vér és ész,
fél darabokból lett kész az egész,
megsárgult fenyőre futatott műhó,
jókedve nélkül nem más, csak hűhó
az ember, üres paródia,
erekkel átszőtt agónia,
egy bábú, amit ide-oda rángat
a szívében konokul bolyongó bánat.
Hát nem érdekli már más, csak az talán,
hogy gólt kapott az élet csocsóasztalán!

Most pohár kell, habzó, sörrel tele,
és szó és lélekmelengető zene!
Míg érzelmek pengnek a gitár húrjain,
az üvegre csúsznak merengő ujjaim.
Buborék roppan, ezer apró bomba,
szele az unalmat robbantja romba!
A pohárban jelek, kuszácska üzenet,
és mint az angyal, ki mélybe üzetett,  
úgy zuhan agyamon e kis fax is át
mikor figyelem a presszó szintaxisát!

- Fizessek? Miért? Hisz nem is kértem!
Tűnjek el? Hová? Ha meg nem sértem,
Otthon vagyok itt, mert otthonom a ma!
Előbb bont asztalt nálam az éjszaka!
Ringó falak közt táncol a jókedvem,
átvezet lágyan egy bárszék a parketten.
Jammel a csillár, és közben a pult,
mint a mennyeket célzó égi katapult,
a sörcsapban búgó szirén énekét,
csillagpermetként szórja szerteszét!

Miért van az, csak ezen tűnődök,
hogy ha csókra hívnak az éjjeli bűnök,
zörögve hullik le rólunk az akarat?
Körökbe gyúrt már sok esti bogarat
a burába rejtett villódzó fénytömeg.
Senki nem nézi se mented se jöttödet.
Míg én vártam, hogy nesztelen zajjal
asztalomhoz üljön a hajnal,
az almafák körém hajoltak szépen,
egy elfeledett Édenkerthelységben.