Sör-túra

Mikor a lázas ifjúság
kirándulásra késztetett,
és elfáradt kisangyalom
vállamon „mászta” a hegyet,
Te voltál, ki az érkezőt
- mikor elértük a tetőt -
zubogó csappal vártad ott,
és úgy feldobtad kedvemet,
szürcsölve színarany leved,
hogy másnap újra vittem őt!

Sör-ősök

Ha cseppent már méz ajkadon,
azt mondtad: csodás volt nagyon!
De ha sört ízlelsz délidőn,
s a jó korty felhevült tüdőt
hűsítve gégéden fut át,
akkor tudod, hogy édeni
ötlet volt sört erjeszteni!
- s az idők messzi hajnalán
élt kreatív ős-szomjazót
most imádba foglalod!

Sör-habon

Az vagy nekem, te jó nedű,
mint vitorlásnak fürge szél,
ha sík tengeren vesztegel,
mint báránykának lágy eső,
ha kiszáradt réten legel…
Korsómban lám, itt tornyosul
fehér habod: hullámtaréj!
Nyelvem nedves selymekhez ér,
a vitorla már újra él,
és vígan siklik életem!

Sör-vízió

Az vagy nekem, mint messzi kút
képét idéző délibáb,
mikor a vándor szomjasan
tántorgott a dűnéken át
s csak álomképet kergetett…
Te vagy nekem a végtelen
határán függő felirat,
felhevült agyamig ható:
Figyelem! –itt a híd alatt
ma JÉGHIDEG SÖR KAPHATÓ!

Sör-emlék

Mikor felettem majd sokan
gyászos zsolozsmát zengenek,
kihunyt szívemben vágy eped:
Mielőtt ládám szegeit
majd véglegesen beverik,
utoljára kinyúl kezem,
hogy szomjan „el ne vesszek” én!
- s bár kínos tán e szenvedély -
síromra díszül tervezem,
ahogy a korsót elveszem!

Sör-íz-lelő

Voltál nekem szent árpalé,
komló, gyömbér és méz talán,
Szomjas torkoknak, mint a kincs:
„családi”, ünnep asztalán!
Bak-sör, nektár-sör öntözött,
míg homlokunkon pára kelt…
Azóta új utakra lelt
a sörmester, s magával csábít:
Szeretlek frissen citromosként,
akár narancsig, áfonyáig!