Sörivó-dal

hogy én vál-válogat, barna vagy világos,
délután, este a hőség ültet és csábít a
kertben, és hallom, hogy csapolnak,
krúdy jön, mesél, habját verik le éppen,
csak egy ujjnyi marad, szomjan is élnek,
de torkom száraz, és üldögélek vagy
csevegek, nem is érzem, hová talpalok,
és vissza, rácuppanok újra, majd hűsen
vész el bennem a hőség, enged a gallér,
aki fizet, mindig az lesz a gavallér.