Söralátétvers

Nehezéked a sörös kehely,
hol törékenyen vár téged
díszesen terített asztal tetején
alakját színezi a gyertyafény
lassan átköltözik előtted
arany ruhában színre lép,
bársony testére olvadó
habkönnyű hófehér fátyla
kehely száján megül, várja,
hogy ajkaddal érjél hozzá

Nehezékre tett hangulatod
nyújtod hozzá a pillanatot
neked szól a karcsú blues
söralátétvers a jelenbe húz
ujjaidat derekára ráfonod
hűvös testét marasztalod
érzékeny titkát is megtudod,
kifogyva meztelenül találod
foglalatában üresen látva
öltözteted új ruhába

Nehezéked a söröspohár
könnyű testét üvegbe zárták,
óvatosan kinyitottad a száját
egyszerű forma közé töltöd,
hallod selymes halk hangján
poharadban a tenger moraját,
lebbenő susogó sörruháján
hullámok fodrozódó táncát,
gyöngykoronája csúcsán
birodalma ringatózik lágyan

Hangulatot nehezékre teszed
átlátszó foglalatba öltözteted
hűvös, hideg testét szereted
megtestesült ízét így ízleled
bárpultnál váró magányod
magadat mellé támasztod
gondolatok benned égnek
betakarnak vele esti fények
távolból szól a csendes blues
söralátétvers a jelenbe húz

Nehezéked a söröskorsó,
estére a sörmező kertjében
körbe ülve jókedvűen kéred,
mélyből, csapra verve töltsék
törhetetlen nagy teltkarcsú testét,
a két kezes söröskorsóba tegyék,
oldott állapotban kinyíló gondolatok
a korsó fülébe súgod, még akarod,
megfogod, kapaszkodsz bele erővel,
emeled vele a hangulatot, mi csendes

Éjszakában járva az asztal közepén
nehezékekre tetted megtestesült ízét
felszínéről a habot titokban leszeded,
sörbajuszt rajzolsz a melletted ülőre
könnyű zamata frissítően hat rád
tovább oldja a játékok hangulatát
két kezeddel derekát is keresed
hűvös, hideg testét így szereted
távolból szól a csendes blues
söralátétvers a jelenbe húz