Sörtávolság

Valami elfolyik mellettünk.
A hirtelen kettétört korsóból a sör
szétárad a legszűkebb kocsmában.
Most már csak a te talpadról
nem estek le a szilánkok.
Valami szétválaszt minket.
Ahogy két giccses domb határán a folyó,
ami tavaszig még biztosan nem árad meg.
Aztán hóolvadás. De csak te.

Tudod, valami feszül is közöttünk.
Itt, a két merev pózna végén
egy kikötözött zsinór. Erre dobáljuk
fel büszkén és undorodva egymás
szennyesét. Ma este csak én mostam
ruhákat kettőnk közül. Mert te még
mindig a sörszagú szilánkokat
szedegetted a malátaszínű cipődről.